odaadó
odaadó melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan, aki, ami odaad vkit, vmit. A gyermeküket másoknak odaadó szülők; a könyvet odaadó könyvtáros.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki nagy buzgalommal, szívvel-lélekkel, lelkesen, önfeláldozással, odaadással dolgozik, fáradozik. Odaadó híve az ügynek. Ő volt a legodaadóbb barátja. Euripidész egész sorát hozza színpadra az olyan női alakoknak, minőkről eddig a görög költészet nem tudott. Szenvedélyes, bűnös nők, vagy eszményi, odaadó, önfeláldozó, nemes alakok. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre jellemző <magatartás, eljárás, tevékenység>. Odaadó barátság, munka. Odaadó ápolásban részesítették. Odaadóan dolgozik a nép érdekében.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki hűséges szeretettel v. szerelemmel vonzódik vkihez. Odaadó barát, hitvestárs. || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre jellemző. Jól van, meglesz – súgta lágyan, odaadóan. (Mikszáth Kálmán) Az egész lényén, minden szaván … odaadó szerelem látszott. (Kaffka Margit)
