oda
oda határozószó, mutató és igekötő
I. határozószó, mutató; középfok → odább, odébb (felső fok nem haszn.) <Gyak. konkrét helyet jelölő határozóval együtt, ezt távolinak jelezve>.
1. Arra a mutatással megjelölt távolabb eső helyre. <Nyomatékosan:> Oda ni! Oda fuss a fához! Oda állj, ne ide! || a. Vmely távolabb levő testnek, tárgynak mutatással (és a szövegkörnyezettel) meghatározott részére. Oda verd be a szöget! Oda tedd a könyvet a polcra! Oda irányítsd a vízsugarat a fa tövére!
2. (bizalmas, kissé durva) <Konkrét beszédhelyzetre támaszkodva, egyenes megszólítás v. megnevezés elkerülésére „önnek”, „neki” stb. helyett (távolabbi személyre vonatkoztatva)>. Oda még egy fagylaltot, egy sört.
3. Az említett, ismert, szóban forgó távoli helyre v: távoli helyen levő személyre, árgyra v. személyhez, tárgyhoz. Ott vannak a lexikonok, oda rakd át ezeket a könyveket is! Tegnap a Dobogókőn voltunk, oda máskor is szívesen elmegyek. Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe, | Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be. (Petőfi Sándor) Leszálltak a lejtőre. Melegen sütött oda a nap, mint nyáron. (Ady Endre) || a. Abba a házba, épületbe, környezetbe. Szép az az üdülő, oda én is szívesen elmennék. Hogy az volt a legmeszeltebb ház, meg legtöbb ablakú, a tisztek oda szálltak. (Gárdonyi Géza) || b. Abba a városba, arra a vidékre, abba az országba. [Debrecenbe utazott.] – Én is oda készülök. || c. A megnevezett személyhez, ill. lakására, tartózkodási helyére. [Megyek Pistához.] – Éppen én is oda megyek.
4. (ritka) Abba a közösségbe. Tagja az Akadémiának is. Oda tavaly választották be.
5. Az ismert, említett, szóban forgó helyig; odáig; addig. Oda nem hallatszik a harangszó.
6. <Távolságot kifejező határozóval kapcs.:> ahhoz a <mutatott, szóban forgó> távol(abb)i helyhez viszonyítva, addig a távol(abb)i helyig számítva. A hídnál lakik, a főtér közel van oda. Innen oda száz méter.
7. <Főmondatbeli mutató szóként:> a(z ahol, ahonnan, ahová kötőszóval bevezetett) mellékmondatban részletezett (távoli) helyre, irányba, személyhez, közösségbe stb. Oda célozz, ahova mutatok! Oda menj, ahol tegnap voltál (, ahová küldtek, ahonnan jöttél)!
8. <Nézést, hallgatást, figyelést jelentő igével, kifejezéssel kapcs.:> a mutatott v. a szóban forgó személy, tárgy, történés felé; rá. Oda figyelj, ne rám! Ne ide, hanem oda hallgass!
9. <Felolvasásban, előadásban, írott, nyomtatott szövegben:> ahhoz a részlethez, amelyhez az előbb eljutottam, ill. eljutott az olvasó, v. amelyről éppen szó volt. Amit az előbb felolvastál, nem volt elég világos; oda bele kellene szúrni még egy mondatot.
10. (népies) <Csak némely más határozószóval együtt:> ott (1, 3, 4). Oda messze éppen most delel a nyáj. Oda túl, a mezőn dolgozik. Felállottak a grófok, grófnék, … hátrább oda túl a parasztasszonyok. (Tolnai Lajos)
11. <Csak némely igével kapcs.:> az otthontól távol, más helyen, valahol messze. Vö: odamarad (1), odavan (1). Míg oda jártam, sok minden történt.
12. (átvitt értelemben) <Vmely tevékenység v. (lelki) folyamat során> addig a (jelentős) fokig, pontig, amelyet a mellékmondat kifejt. Elérkeztünk oda, hogy … A dolgok oda fejlődtek, hogy … Még nem jutottunk oda, hogy … Ez a körülmény oda vezet, hogy … oda lyukad ki, hogy … || a. (átvitt értelemben is) <Szándékot, törekvést, irányulást jelentő igék és kifejezések mellett:> arra (a tárgyra, dologra). Minden igyekezete oda irányul, hogy … A jelek oda mutatnak, hogy … || b. (bizalmas) <Vkivel, vmivel való foglalkozást, törődést jelentő igékkel v. más kifejezésekkel, tagadó értelemben:> rá, feléje, oda se → bagózik; oda se hederít, fütyül. || c. <Főleg megnyilatkozást jelentő igékkel:> abban az értelemben, amelyet a mellékmondat kifejt; úgy. Kijelentését oda módosította, hogy …; oda nyilatkozott, hogy …
13. <Magas hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, az utóbb említett hellyel, térbeli dologgal ellentétben, az előbb említettre utalva:> az előbb említett, az előbb megnevezett helyre. Szabadsága alatt egyik nap a hegyekbe rándul, másik nap uszodába megy, ide szívesen jár, oda csak a felesége kedvéért.
14. <Magas hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott hely jelölésére>. Ide (is), oda (is): a) erre a közeli helyre (is), arra a távoli helyre (is); b) (az) egyik helyre (is); (a) másik helyre (is); több helyre egyszerre v. egymás után; c) ennek (is), annak (is); d) (az) egyiknek (is), (a) másiknak (is); hol ide, hol oda; majd ide, majd oda; ma ide, holnap oda: egyszer (az) egyik helyre, máskor (a) másik helyre. || a. <Tagadó szerkezetben:> se ide, se oda: a) se(m) erre a közeli helyre, se(m) arra a távolira; b) se(m) az egyik helyre, se(m) a másikra; c) sehová; d) se(m) ennek, se(m) annak; e) se(m) az egyiknek, se(m) a másiknak; egyiknek sem. Se ide nem, se oda nem Fütyül a madárka. (Arany János); f) tanácstalanság, habozás, cselekvésre való képtelenség kifejezésére. Eddig még csak megvoltunk valahogy, de most aztán se ide, se oda; g) (állítmányként, állítmányi rész lényeges elemeként) (népies, ritka) közepes v. gyenge minőségű. Hát hiszen éppenséggel nem olyan se ide, se oda [ez a bor] … de csak több volt a tavalyiban az erő. (Tömörkény István)
15. <Magas hangú megfelelőjével párhuzamos használatban állítmányszerűen ugyanazon főnév után annak kifejezésére, hogy a főnévvel jelölt dolgot a beszélő, ill. a szóban forgó személy nem veszi figyelembe, nem törődik vele.> Szégyen ide, szégyen oda, be kellett vallanom az igazat. Gyermekink s nem magunk végett Jöttünk ide kérni téged … . Gyermek ide, gyermek oda! Most a kocka el van dobva. (Petőfi Sándor) A két ügyvéd, szégyen ide, szégyen oda, elkezdett lefelé licitálni. (Mikszáth Kálmán) || a. Akárhogy vélekedünk is a főnévvel jelölt személyről, dologról…; akármit gondolunk is róla; akárhogy nézzük is a szóban forgó személyt, dolgot … → Szó ide, szó oda. Leány ide, leány oda, mind olyan, mint a méz; míg az ember meg nem ízleli, nem mondhat róla semmit. (Tolnai Lajos) Van vagyona [Trafalgarnak], van tehetsége, van szép művészi hírneve, ami, az üzlete ide, az üzlete oda, nem közönséges társadalmi pozíciót biztosít neki. (Ambrus Zoltán) || b. <Főleg tőszámnévi jelzős főnévvel kapcs., gyak. pénzösszegre vonatkoztatva; annak jelölésére, hogy nem sokat jelent, a szóban forgó dolog alatta marad vminek, vmely számnak, vagy meghaladja azt.> Ide vagy oda v. akár ide, akár oda v. se ide, se oda: nem számít, nem érdemes törődni vele. Egy pár forint ide vagy oda, megveszem azt a könyvet. Az előfizetési pénz, … a szellemi kiállítás költsége számba sem jön; egy pár százezer forint ide vagy oda. (Jókai Mór) Az a pár forint se ide, se oda. (Móricz Zsigmond)
16. <Szembeállítva a vissza szóval:> oda (…) (és) vissza …: vmely helyre v. helyig és onnan a kiindulás helyére v. helyéig. Oda és vissza vált jegyet a vasútra. Csak oda vált jegyet, vissza nem.
17. (állítmányként) Elveszett; vége (van); odavan. Oda minden reményem. Oda az egész pénz. Meghalt Mátyás király, oda az igazság. Édes hazánk oda, Nyakunkon a török hada. (Czuczor Gergely) Világosodik lassacskán az elmém, | a legenda oda. (József Attila) || a. <Személyről szólva:> meghalt. Egy éve és egy hónapja jött az utolsó levele … . Eltűnt … . oda a kovács. (Móricz Zsigmond)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az oda- igekötős címszavakat, főleg igéket.
B. <Önállósítva, oda- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Jól odamondtál neki?] – Oda én, alaposan [= Igen, odamondtam]! –B1 (ritka) <Igenévi összetétel előtagjának önállósított használataként, hasonló helyzetben.> Az úr is a szabolcsi kompániából való? – kérdezte egy kátai komposszesszor. – Oda én! – felelte nagy büszkén Bodónk. (Krúdy Gyula)
Szólás(ok): nem oda Buda!: erről szó se lehet; nem úgy lesz az, ahogyan te gondolod; oda se neki!: nem kell vele törődni, az még nem nagy baj! Ld. még: gyermek.
Szóösszetétel(ek): éppoda; ide-oda; ugyanoda.
