ócska
ócska melléknév ócskán, ócskább
1. (kissé rosszalló) Hosszas viselés, használat következtében kopott, (el)nyűtt s ezért csökkent (használati) értékű <tárgy, eszköz>. Ócska cipő, edény, fegyver, könyv, ruha, szerszám; ócskán vesz vmit. Fél vállán ócska mente, Rezes kard oldalán. (Vörösmarty Mihály) Az ebédlőt ócskán igen olcsón meg tudta venni. (Móricz Zsigmond) || a. (kissé rosszalló) Régisége, avultsága miatt dísztelen, ütött-kopott, szegényes. Ócska épület, ház. Döcög, döcög az ócska konflis … (Ady Endre) Tűnnek az évek. Megöregedtem. | Egyedül lakom ócska szobán. (Kaffka Margit) Béke, béke… vár reám, Egyre vár az ócska ház. (Tóth Árpád) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Elavult, elcsépelt, az unalomig ismert s ezért érdekességét vesztett. Ócska film, mondás, sláger, szellemesség, vicc. Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem. (Arany János) A féltalentum irigykedése összefogott, hogy megsemmisítse azt a lángészt, akit nem kötöttek az ócska formák. (Jókai Mór)
2. (bizalmas) Silány, hitvány, gyatra, kezdetleges. Ócska (szín)darab, munka, regény. Nagyon ócskán varrta meg ezt a nadrágot! Idegen kép mered rám, Primitív, ócska, barna. (Juhász Gyula) || a. (bizalmas, rosszalló) <Ócsárlás, lekicsinylés, megvetés, bosszúság kifejezésére:> vacak, pocsék. Ócska alak, nő. Már megint késik ez az ócska vonat! Nem megyek olyan ócska helyre!
Szóösszetétel(ek): ócskaruhás.
