obstrukció
obstrukció főnév -t, -ja (politika, régies)
<Tanácskozáson, gyűlésben, kül. parlamentben> a kisebbség részéről alkalmazott olyan tárgyalási mód, amely megengedett technikai eszközökkel (végtelen beszédekkel, folytonos név szerinti szavazás kérésével stb.) akadályozza a határozathozatalt. Az obstrukció fegyvere; obstrukciót alkalmaz. Az ellenzék obstrukcióhoz folyamodott. Azt akarják az urak, hogy a főrendiház ítélje el a képviselőházat, illetve az obstrukciót. (Ady Endre)
obstrukciós.
