obskúrus
obskúrus melléknév -an, -abb (választékos, rosszalló)
1. Olyan <személy>, akiről csak keveset tudunk, és nem sok jót tételezünk fel; kétes hírű. Obskúrus alak. Valami obskúrus ügyvédre bízta a perét. Pár díjnokkal, obskúrus hivatalnokkal szokott összejönni, kik az ő társadalmi helyzetén is alul állottak. (Kosztolányi Dezső) || a. Gyanús, kétes. Obskúrus dolog, ügy.
2. (ritka) Zavaros fejű, kuszált gondolkozású <személy>. Nagyon obskúrus tanítványnak bizonyult. || a. (ritka) Ilyen emberre jellemző, zavaros, homályos. Obskúrus megnyilatkozás, szereplés. A levél megfogalmazása meglehetősen obskúrus volt.
obskúrusság.
