nyom [2]
nyom [2] főnév -ot, -a
1. <A talajon> vkinek, vminek a járása után visszamaradó, látható jel, mélyedés v. eltérő szánű rész. Kerékpár, kocsikerék, cipő nyoma; gyerek, felnőtt nyoma; nyom után ← megy; (a) nyomába se → ér; vkinek (a) nyomába → lép; vkinek a nyomában → jár; vkinek a nyomain → jár; vkinek, vminek a nyomában: a) közvetlenül utána haladva; őt közvetlen közelről követve; b) (átvitt értelemben) közvetlenül utána fellépve, jelentkezve; utóhatásként; c) (átvitt értelemben) cselekvésében az ő példáját, útmutatásait követve; nyomon követ vkit, vmit: a) közvetlenül utána, mögötte megy; b) közvetlenül utána történik; c) megfigyelés, szemmel tartás végett, kisebb-nagyobb távolságból észrevétlenül követi, kíséri; d) felolvasás, előadás menetét figyelemmel kíséri, vele együtt halad; nyomon → űz vkit; nyomon van; hamis, helyes, jó, téves nyomon van, indul el; → elveszt vmely nyomot; nyomot → veszít v. nyomát veszíti; nyomról nyomra követ vkit, vmit. Meglátszik sáros cipőjének nyoma a szőnyegen. A nyomokat belepte a hó. Ázik a föld keservemtől Lábam minden nyomában. (Kisfaludy Sándor) Az asszony arcán … láttam, hogy Margitnak a. nyomába se léphet. (Gárdonyi Géza) Az országúton nem … volt más emberi nyom, mint az ő lépteinek nyoma a hófúvásban. (Krúdy Gyula) S a pihenésre gondolni se késvén, | kúsztunk föl, ő elől és én nyomába. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. Vmely felületen érintés v. nyomás folytán keletkezett és az odanyomott testrész v. tárgy alakjára emlékeztető folt. Meglátszik az ujja nyoma a kilincsen, a hamvas szilván; (átvitt értelemben) meglátszik a keze nyoma: az ő munkájának, tevékenységének az eredménye ismerhető fel vhol, vmin; vkinek a → kezem nyomára ismer vmiben. Oly ép maradt e szűz kebel, Mint a gyümölcs, mint a gerezd, Melyen érettség hamva rezg, S az illető kéz nem nyomott | Reá még bélyeget, nyomot. (Arany János) Mindenütt a te kezed nyomára ismerek. (Csiky Gergely) A friss, a lágy, a vaskos | szőnyegen még semmi nyom! (Babits Mihály) || a. <Vmely felületen> vmi után ott maradó, szennyes, ill. az illető felülettől eltérő színű folt, rész. Kiment a tinta a blúzából, de a nyoma ott maradt. Nyomot hagyott a vörös bor az abroszon. || b. Vmely sérülés (ütés, szorítás, vágás stb.) folytán keletkezett folt, ill. hegedés <a testen>. A kutya fogának a nyoma látszik a lábán. Arcán meglátszottak a verekedés nyomai. A seb begyógyult, de a nyoma egész életére megmaradt a karján. A homlokán vágás nyoma látszott. Megnézte a sebet, kimosta, bekötözte, s biztosította őt, hogy … egy hét múlva már nyoma se marad az egésznek. (Kosztolányi Dezső) || c. Vmely mozgó, haladó test, tárgy után visszamaradó hatás, változás vmely felületen, közegben. A hajó nyoma a vizen a repülők nyoma az égen.
3. Olyan látható, tapasztalható jel, amelynek alapján vmely állapot, jelenség jelenlegi v. előzetes fennállására, jelenlétére v. megtörténtére lehet következtetni. Nyom nélkül ←; a jólét, a gyarapodás, a nyomor, a szegénység nyomai; a háború nyomai; a vihar nyomai; vmely régi település nyoma; híre sincs, nyoma sincs: teljesen eltűnt; (átvitt értelemben) nyom nélkül eltűnt, nyoma sem maradt, nyoma sem látszik: teljesen eltűnt, semmi jel sem maradt utána; (átvitt értelemben) nyoma sincs, semmi nyoma: a) jelenlétét, fennállását semmi jel nem mutatja; b) semmi jele annak, hogy előzetesen jelen volt, fennállt; nyoma vész: teljesen eltűnik; nyoma → tűnik; nem maradt utána semmi nyom; bűntény, visszaélés nyomára bukkantak; nyomra vezet vkit: közli, tudtul adja azokat az adatokat, amelyeknek alapján vki, vmi megtalálható, kézre keríthető; nyomára → jön; vkinek, vminek a nyomára → jut. Hogy ő is Pesten él, annak csak most a télen jöttem nyomára. Mind lóra kap, … | Kergetik a Matyi hűlt nyomait. (Fazekas Mihály) A sáros utat már alig találni, A lóra hagyják, az tán nyomra lel. (Arany László) A mocsarak meg a lápok világában nincs még nyoma a tikkadásnak. (Bársony István) A gyilkos még nincs meg …, de a rendőrség már nyomon van. (Hunyady Sándor)
4. (átvitt értelemben) Vmely élménynek, érzelemnek, átélt eseménynek, elmúlt állapotnak következményeiben mutatkozó hatása. Magán viseli vminek a nyomát; maradandó, mély nyomot hagy benne v. rajta vmi. A háború kitörölhetetlen nyomokat hagyott a lelkében. Ez az élmény mély nyomot hagyott benne. Kedélyén meglátszottak a hosszú szenvedés nyomai. Néhány jó könyvre tett szert … Mind oly könyvek, melyek nyomot hagytak [Vörösmarty] fejlődésében. (Gyulai Pál)
5. (ritka) Nyomokban: csak helyenként, igen kis mértékben, mennyiségben. A burgonya csak nyomokban tartalmaz zsírt. A megye területén csak nyomokban volt eső.
6. (ritka, régies) Egy lépés, egy lépésnyi távolság. Minden nyomon: állandóan, mindig, nagyon gyakran. Úgy Látom, egy nyomot sem távozik. (Vörösmarty Mihály) Noémi egy nyommal sem lépe hátra. (Jókai Mór)
7. (ritka, népies, mezőgazdaság) Annyi föld, amennyi ásóval egyszerre kiemelhető; ásónyom. Az ásó belemélyedt a földbe. Öt-hat nyomot vetett fel. (Móricz Zsigmond)
8. Nyomán (névutószerűen, a megelőző ragtalan v. -nak, -nek ragos szóval együtt értve): a) vminek közvetlen hatására, eredményeképpen. Keze nyomán. A mélyfúrás nyomán meleg víz, olaj buzog elő. A beszéd nyomán nagy vita támadt. b) vkinek, vminek a példáját útmutatását, tanítását alapul véve, követve. Filmjének forgatókönyvét idegen ötlet nyomán írta. Bismarck nyomán az őszinteség a legélesebb fegyvere lett a ravaszságnak. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): (bottal) ütheti a nyomát: a) elszalasztották vkinek, vminek a kézre kerítésére kínálkozó alkalmat; b) lemondhatnak arról, hogy viszontlássák, visszakapják; (lába) nyomába sem léphet: értékét tekintve meg sem közelíti; a lába nyomát is megcsókolhatja: nagyon hálás lehet neki.
Szóösszetétel(ek): ásónyom; egérnyom; keréknyom; lábnyom; vadnyom; vérnyom.
nyomú.
