nyom [1]
nyom [1] ige -tam, -ott, -jon
I. Vmire a felületének nekifeszített erővel v. pusztán súlyával hat.
1. tárgyas Vkit, vmit nyom: súlyával v. feszítő erejével hosszabb ideig ránehezkedik vkire, vmire. Az → ágyat nyomja; vmi nyomja a vállát: a) vmely terhet visz a vállán; b) (átvitt értelemben) vmely bánatot, gondot kell viselnie, vmely kétség gyötri, v. vmely adósságot kell fizetnie; (választékos) vmennyi év nyomja a vállát: vmennyi éves. Ez a sok könyv nagyon nyomja az asztalt. A folyadék nyomja az edény falát. Az én apám e vén zászlótartó … Vállait egy kínos élet gondja, Betegség és ötvennyolc év nyomja. (Petőfi Sándor) Fut a rabló megrakottan, Nyomja vállát súlyos préda. (Arany János) Akár egy halom hasított fa, | hever egymáson a világ, | szorítja, nyomja, összefogja | egyik dolog a másikát. (József Attila) || a. tárgyas (eredményhatározóval) Ráható súlyával vmilyen alakúvá tesz. Laposra nyom; → palacsintává nyom || b. tárgyas <Belső, kül. emésztő szervet vmely étel v. más, a testbe jutott anyag> feszít, és ezzel bizonyos ideig tompa fájdalmat, kellemetlen érzést okoz. (átvitt értelemben) Vmi nyomja a begyét: bosszús, sértődött vmiért, de ezt magába fojtja, bár kikívánkozik belőle. Valami nyomja a gyomrát. A zsíros étel nyomja a gyomrát. A kő nyomja a vesét. || c. tárgyas (átvitt értelemben) Vkit nyom vmi: vmely anyagi v. lelki teher huzamosan súlyos gondot okoz vkinek. Nyomja vmi a lelkét, a szívét: a) vmi terheli a lelkét, lelkiismeretfurdalást, bűntudatot okoz neki; b) (ritka) vmilyen titkos, magába fojtott bánat, bú emészti. Az agrárolló, a sok adó erősen nyomta a parasztságot. Az apát annyi adósság nyomja, hogy kénytelen odavetni a leányát. (Gárdonyi Géza) Úgy érezte, hogy már nem is érdekli semmi … szellemi dolog, a gépies tanulásba öli mindazt, ami szívét nyomja. (Babits Mihály) || d. tárgyas (bizalmas, rosszalló) <Személyt közösséget, törekvést> igazságtalanul kedvezőtlen helyzetben tart; hátrányos helyzetbe szorít, nem enged érvényesülni. Szókimondása miatt sokáig nyomták a hivatalban. A játékvezető nyomni kezdte a vidéki csapatot. A tanárok nem nyomták az osztályt, mégis gyenge volt az eredmény. [A nagyurak] elvették tőlünk Rákóczit és Kossuthot. Nyomják a Petőfi-kultuszt. (Ady Endre) || e. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) <Népet, országot> elnyomni igyekszik. Dózsa György [szobra] beszélne … az egész munkás-Magyarország helyett, melyet nagyurak és nagypapok jobban nyomnak, mint valaha. (Ady Endre)
2. Vmennyit nyom: a) bizonyos súlya van; keveset, sokat nyom; még egy kilót sem nyom. Mit segít rajta, hogy kardja nyom félmázsát? (Jókai Mór); b) (átvitt értelemben) bizonyos mértékű jelentősége, fontossága, befolyása van vmely ügy elintéződésében, eldőltében. Sokat nyom a → latban. Ez az érv sokat nyom. Ez a körülmény nem nyom semmit. A hadnagy … hallván e szándokot felhordott az ellen minden józan okot. De van-é ok, amely nyomna csak felényit, Mint az a kettő, mely vonzza Veselényit? (Arany János) Miért vagyok hát Király, ha semmit sem nyom szándokom? (Madách Imre)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Lábbeli, gyak. szűk voltánál fogva> vmely részt a lábon szorít, s így szüntelenül kellemetlen, fájó érzést okoz. A cipő, a csizma nyom(ja a lábát, a tyúkszemét, a bütyköt a lábán). || a. tárgyas <Vmely ruhadarabhoz tartozó tárgy, rendsz. érdessége v. keménysége miatt vmely testrészt> bántón érint, a testbe belemélyedve kellemetlen, fájó érzést okoz. A gomb, a varrás nyom(ja a hátát, a lábát, a vállát).
II. Helyéből elmozdítani, kimozdítani igyekszik.
1. tárgyas <Személy> elmozdítani igyekszik vkit, vmit, úgy, hogy nekitámaszkodik, v. vállát térdét, könyökét nekifeszíti. Vállal, térddel nyomja az ajtót; befelé, kifelé, fölfelé, lefelé nyom vmit. Belülről nyomják a kerítést. Jobbról is, balról is nyomtak a zsúfolt kocsiban. Mindig engem nyom a könyökével. Liheg az öcskös, s majd beleroppan, amint a szekrényt fölfelé nyomja a vasrúddal. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas <Személy> súlyával ráznehezedve, erejét megfeszítve vmely irányban szorít vkit vmit. Nyomd te is a bőrönd tetejét, közös erővel talán be tudjuk zárni. || b. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (ritka) Nyom vkin, vmin (egyet): megnyomja. Nyom egyet az ajtón. || c. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) <Súlyemelésben bizonyos súlyt> a feje fölé emel. Hetvenöt kilót nyom.
2. rs (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy vmely ügyet> megvalósulásában nagymértékben segít; sikere érdekében érvényesíti befolyását, tekintélyét. Minden oldalról nyomta az ügyet. Többen is nyomják a dolgot. || a. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit nyom: vki ügyének, érvényesülésének érdekében latba veti, érvényesíti befolyását, tekintélyét. Erősen nyomták ezt az embert, végül ki is nevezték. || b. tárgyas (ritka, bizalmas) <Munkát> nagyobb erőfeszítéssel, nagyobb lendülettel, némi megerőltetéssel végez. Ha nyomjuk egy kicsit, estére befejezzük. Nyomjuk emberek, hadd legyen meg minél előbb!
III. Taszítva v. szorítva vhova juttat.
1. tárgyas Vhova vkit, vmit nyom: súlyával ránehezedve v. erejét nekifeszítve vhova juttatja. A víz alá nyom vkit, vmit; mélyre nyomja az ásót. A sarokba, a kocsi belsejébe nyomták. A falhoz nyomták. Faddi … úgy a falhoz nyomott, hogy majdnem a falhoz ragadtam. Vas Ekeszarvat fogva | szántanék …, | a szikre figyelnék, hogy ottan | a vasat még mélyebbre nyomjam. (József Attila)
2. tárgyas <Emeltyűt, gombot v. más hasonló eszközt> kezével, lábával v. ujjával vmely irányban, kül. lefelé v. befelé szorít, hogy a hozzá tartozó szerkezetet működtesse, hajtsa. Nyomja a csengőt, a zongora pedálját, a féket, a fújtatót. || a. tárgyas (bizalmas) Nyomja a pedált: erősen, gyorsan hajtja a kerékpárt.
3. tárgyas <Folyadékot, gázt> vmely feszítő erő v. ilyen erőn alapuló berendezés segítségével csövön, nyíláson át vmely irányba szorít, présel. Pöfög a szivattyú, s nyomja a vizet. A csatornába szivattyúval nyomják a vizet. Nyomj még egy kis levegőt az első kerékbe!
4. tárgyas <Pépes anyagot, gyümölcslevet> úgy juttat vhova, hogy tartóját, tubusát, ill. a gyümölcsöt ujjai v. két keze közé szorítja, és így tartalmából, levéből bizonyos mennyiséget kisajtol, kiprésel. Fogpépet nyom a fogkefére; citromot nyom a teába. Nyomj egy kis krémet a kezemre!
5. tárgyas <Vmely tárgyat, testrészt> odaszorít vhova. Ajkát vkinek az arcához, szájához nyomja. Dagadó homlokára hideg kést nyom. Egyik szemét hályog borította, de a másik, mikor hegedűjét vállához nyomta, többet mondott, … mint ezer más szem. (Kuncz Aladár) || a. tárgyas <Tollat, ceruzát> írás, rajzolás közben erősen a papírhoz szorít. Ne nyomd úgy azt a tollat! Nyomd jobban a ceruzát, különben nem fog az indigó. || b. tárgyas Csókot nyom vkire, vmire: ajkát erősen hozzászorítva megcsókolja. Elnézi szunnyadó nejét, Csókot nyom halvány homlokára. (Gyulai Pál) || c. tárgyas Barackot nyom vkinek a fejére: barackot (5) ad vkinek. A temetőőr … fia egy jó kemény barackot nyomott hüvelykével a Vilmoska feje búbjára. (Tolnai Lajos)
6. Vkinek a kezébe v. a markába nyom vmit: a) erőltetve, tukmálva, gyak. az illetőnek tiltakozása ellenére a kezébe, markába tesz, odaad vmit, hogy megfogja és elvigye, használja. Nem is akartam elhozni, de a kezembe nyomta. Anyja a kezébe nyomta ábécés könyvét. (Kosztolányi Dezső); b) (bizalmas) gyors mozdulattal kezébe adja, markába teszi, odanyújtja neki. Búcsúzáskor egy könyvet ott a markomba. Gergely öt aranyat nyomott a korcsmárosnak a markába. (Gárdonyi Géza) Szövőlány cukros ételekről | álmodik … | S ha szombaton kezébe nyomják | a pénzt s a büntetést levonják: | Kuncog a krajcár: ennyiért | dolgoztál, nem épp semmiért. (József Attila) || a. A fejébe v. (ritka) fejére nyom vmit: vmely fejrevalót gyors mozdulattal, különösebb gondosság nélkül a fejére tesz, és jól be- v. ráhúzza. Fejébe nyomja a kalapot v. (a) kalapját, a sapká(já)t, a süveget; vkinek a fejére nyomja a kalapot. Fejébe nyomja szép új sapkáját, hazafelé ballag. (Kosztolányi Dezső) Édesapám … fejébe nyomta a csálé kalapot, s elindult. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas A szemére nyom: <fejrevalót> ilyen módon a fejére tesz, és jól a szemébe, szemére húzza. Petur … öklével süvegét szemére nyomván ordítja: A magyar szabadság! (Katona József)
7. tárgyas <Nyomot hagyó és ezért megjelölésre használatos eszközt> vmire, vmihez odaszorít, hogy így többé-kevésbé maradandó jellel, bélyeggel megjelölje. Bélyegzőt nyom vmire; tüzes vasat nyom vmire, vkire: a) tüzes vassal megbélyegez vmely állatot v. ritk. embert; b) (átvitt értelemben) nyilvánosan felhívja a figyelmet vmire, vkire, rendsz. a tőle való óvakodás végett; megbélyegzi. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk nyomja bélyegét: hatással van rám, rád stb., maradandó nyomokat hagy rajtam stb. Vö: rányom (1a). Bélyegzőt nyomott a füzetbe. Hajlandók volnának minden tüzes vasat egy-egy jó hivatalban ülő Deákpártira nyomni. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas <Vmely jelet, pecsétet, rajzolatot> ilyen módon odatesz, rátesz, ráüt vmire. Bélyeget, (régies) pecsétet nyom vmire: (átvitt értelemben is) erős hatással van rá, jellegzetes vonást ad neki. Rossz helyre nyomta a cégjelzést. A megvásárolt állatokra tüzes vassal szoktak jelet nyomni. Mindenre a művelt külföld nyomja a pecsétet. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas <Bankjegyet, sajtóterméket, könyvet, bélyeget> oly módon készít v. sokszorosít, hogy a kiszedett és nyomdafestékkel bekent betűket, rajzolatokat a nyomdagép segítségével papírlapra szorítja, hogy formájuk rárajzolódjék, ill. ezt az eljárást sokszor ismétli; (le)nyomtat. Már nyomják a hírt, a rendeletet; (elavult) könyvbe nyom: kinyomtat. Ötezer példányban nyomták a könyvet. Öt rossz forint a bank rongy-szűleménye, Szél fúja el, már amint születik; De lám, ha a dalt egyszer könyvbe nyomták, Öt megmarad örök itéletig. (Arany János) || c.* tárgyas (műszaki nyelv) <Vmely kelmét> oly módon lát el vmely mintával, hogy annak egy hengerre vésett, domborműszerű, fordított mását festékkel bekenve végiggörgeti rajta. || d. (ritka) Vmit nyom vmire: hímzés előtt sablonnal vmilyen mintát, rajzot hoz létre vmely anyagon. Cakkot, virágmintát nyom a vászonra.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Igekötős igék: agyonnyom; alányom; átnyom; benyom; belenyom; elnyom; előnyom; előrenyom; felnyom; félrenyom; hátranyom; helyrenyom; hozzányom; keresztülnyom; kinyom; közbenyom; lenyom; megnyom; mellényom; nekinyom; odanyom; összenyom; rányom; széjjelnyom; szétnyom; továbbnyom; túlnyom; visszanyom.
