nyugszik
nyugszik tárgyatlan ige nyugosztok v. -otok, -anak v. nyugosznak; nyugodtam, nyugodott; nyugodnám (nyugodnék), nyugodnál, nyugodnék (nyugodna); nyugodjék v. nyugodjon; nyugodni, (régies, irodalmi nyelvben) nyugoszik (tájszó, régies) nyúgoszik
1. (választékos) Mozgás, fárasztó munka után a nyugalom, a pihenés állapotában van; pihen. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Nyugszik babérain: elért eredményeivel, sikereivel megelégedve, tétlenül élvezi az elismerést. Hadd nyugodjék az öreg! Eleget dolgoztunk, nyugodjunk egy kicsit! Lefestem szüretem estvélyi óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem. (Berzsenyi Dániel) Jó a természet csendjéhez futni, s … jó egyedül nyugodni. (Justh Zsigmond) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Alszik. Beszélje el minden ember az éjjel mint nyugodott? (Csokonai Vitéz Mihály) Minden nyugszik, csak ő van még ébren. (Vas Gereben) || b. (választékos) Nyugszik vmi: <természeti tájon> csend, nyugalom uralkodik. Nyugszik az erdő, a völgy. Ím, nyugszik a természet is már, S nyúgoszik ővele minden állat. (Bacsányi János)
2. (választékos) Vmi mozdulatlanul van (vhol), nem mozdul. (átvitt értelemben) Rajta nyugszik a szeme vkin, vmin: hosszasan elnézi mint kellemes, megnyugtató látványt. A víz nyugszik medrében. Keze ölében álmodozva nyugszik … (Kosztolányi Dezső) A jobbkeze kívül a takarón, a mellén nyugszik. (Nagy Lajos) || a. Nem nyugszik v. (rosszalló) nem tud nyugodni a fenekén: a) folyton izeg-mozog, nyugtalanul viselkedik; b) nem hagyja annyiban a dolgot, mindent elkövet megváltoztatására. Addig nem nyugszom, … míg az elárult haza fiait szabadságának megmentésére … zászlóm alá nem gyűjtöm. (Kossuth Lajos) Sohasem nyugodott addig, míg csak kézcsókkal meg nem köszönhette a garasokat. (Gelléri Andor Endre); c) terveket forral, nagyban töri a fejét vmin. Ha térdig koptatja is lábát, nem nyugszik, míg Gyergyóból nem csinál valamit … (Mikszáth Kálmán) || b. (bizalmas) Nyughass (már)!: maradj veszteg, légy (már) nyugton! Nyughass, szívem, pillanatra, míg a rejtélyt meglesem … (Babits Mihály–Poe-fordítás)
3. (választékos, helyhat nélkül költői) <Halott:> eltemetve fekszik. Itt nyugszik: <sírfelirat kezdő szavaiként>; nyugodjék → békében. Rég a földben nyugszik. Férj s atya nyúgoszik itt. (Vörösmarty Mihály) Nyugosznak ők, a hősfiak [= hős hazafiak], Dúló csaták után, Nyugosznak ők, sírjuk felett Zöldell bokor, virány. (Bajza József) A Május ír. „Itt nyugszik”-ját most írja | Sírjukra tán, kik olybizakodók … (Ady Endre) Botladozik a sírkövek között, már elfelejtette, hol nyugszanak a szegény öregek. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) <Égitest> a látóhatár alá kerül; lemegy, lenyugszik. Most nyugszik a hold. Télen a nap korán nyugszik. Nyugszik a nap, alkonyodni készűl, Haza megy a lelkem e vidékrűl. (Tompa Mihály) Kaszáscsillag, az öreg, A nyugati szélen Éppen nyugszik. (Tóth Árpád)
5. (átvitt értelemben) Vmin nyugszik: <tevékenység, szellemi alkotás> alapszik vmin. A terv számításokon nyugszik.
Igekötős igék: belenyugszik; elnyugszik; lenyugszik; megnyugszik.
