nyomul
nyomul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Rendsz. emberekből álló tömeg> nagy erővel előrehaladni igyekszik. → Előtérbe nyomul. A moziból, a stadionból kifelé nyomul a tömeg. Nagy tömeg nép nyomult az utcákra. Uccu a sok prókátorok Mind kifelé nyomúlnak … (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (katonaság) <Hadsereg, csapat> erőszakkal, az akadályokat, ellenállást legyőzve előrehalad. Az ellenség az országba, a városba nyomul. Nyomúlnak előre a magyarok csendben, Fekete foltonkint katonás zárt rendben. (Arany János) Érintetlen harcvággyal eltelt … hadtestek nyomulnak a németek ellen. (Kuncz Aladár)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Nyomás útján vmi vhova mélyed. Az út, hová talpam nyomul, Sűlyed, ropog, átvékonyul. (Arany János)
Igekötős igék: benyomul; előnyomul; előrenyomul; felnyomul, kinyomul; utánanyomul.
nyomulás; nyomuló; nyomult.
