nyomott
nyomott melléknév -an, -abb
1. Olyan, amit nyomtak (II. 7b), lenyomtak, nyomással készítettek (el); nyomtatott. Nyomott minta. Szépen kihímezte a terítőbe nyomott mintákat, monogramot.
2. (rosszalló) Lapos, lapított formájú <arc, homlok>. Egy vézna, nyomott arcú munkatársunk mondá: – Én volnék, ha volnék. (Mikszáth Kálmán) Valamivel a magyar határ előtt észrevett egy nyomott homlokú nőt, aki az ölében valami nagy kalapdobozt tartott. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka, választékos) Olyan <főleg épület>, amely a szokottnál laposabb, ill. amelyen a tető a fal magasságához viszonyítva túlságosan alacsony, s aránytalanságával kellemetlenül hat a szemlélőre. Megmutatta a nagy, de roppant nyomott palota minden zege-zugát. (Justh Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Kedvetlen, levert, szorongó <hangulat, kedélyállapot>. A nyomott hangulatot csakhamar zajos jókedv váltotta föl. Míg a sört be nem hozták, nyomott hangulat uralkodék a komor szobában. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): nyomottmintás.
nyomottság.
