nyomorúságos
nyomorúságos melléknév -an, -abb
1. Nyomorúsággal (1a), szenvedésekkel teli; olyan, ami csupa nyomorúság. Nyomorúságos élet, viszonyok. Engem … a nyomorúságos tömlöc fog bé. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Nyomorúságra, nagy szegénységre, szűkös anyagi helyzetre valló; nagyon szegényes. Nyomorúságos öltözet, viskó; nyomorúságosan él. Szétnéztem a szobájában. Nyomorúságos lyuk volt ez. (Kosztolányi Dezső) A tanya egy rettentő nagy szérűből állott … s akörül három alacsony nyomorúságos kis épület. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) <Érzelmi színezettel v. megvetés, indulat kifejezésére:> hitvány, nyomorult (3, 3a). Nyomorúságos alak! A fronton utolsó nyomorúságos tartalékaik is elapadóban voltak. Elszedte tőle összekuporgatott, nyomorúságos kis pénzét is. Annak az embernek a nevét a tieddel összeköttetésbe hozni nem szabad … Aztán miért? Egy pár marék nyomorúságos aranyért! (Jókai Mór)
