nyögdel
nyögdel [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (ritka, régies, költői, hangutánzó)
1. Hosszasan, keservesen nyög (1). Vér fakad útaidon s haldoklás nyögdel utánad. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) <Vkinek a hangja> keserves, panaszos nyögő hangon szól, sóhajtozik; nyögdécsel. A messze síphang Reszketve nyögdel A légen át. (Bajza József)
Igekötős igék: elnyögdel; kinyögdel.
nyögdelés; nyögdelő.
