nyög
nyög ige -tem [e], -ött, jön (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Fájdalom, kín, erőlködés, megerőltető munka, teher stb. miatt> lökésszerű kilélegzéssel végződő, fojtott, rekedtes, szenvedő, rendsz. elnyújtott v. meg-megszakadó hangot ad. Úgy nyög a szegény beteg állat. Nagyokat nyög, ahogy a zsákot emeli. Megbotlott, és nyögött egyet. S már nyolc marok ragadta … | Jónás azonban jajgatott s nyögött | és meglóbálták a tenger fölött. (Babits Mihály) Eszter néném … egy éjjel… nyögve vonszolta magát hozzánk. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Tárgy, anyag nagy nyomás alatt> tompa, meg-megroppanó, reccsenő, nyikorgó hangot ad. A teher alatt nyögtek a híd gerendái. Nyögött a fa a fejszék csapása alatt. Nyögött az úton a megrakott szekér. Odamene jó lovag, bús-haragos Pázmány. | Lépte alatt nyög a föld, csikorog a márvány. (Arany János)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Ember, emberek csoportja: nyomasztó körülmények, szerencsétlenség, baj terhe, kínja alatt> keservesen szenved, gyötrődik, sínylődik. Nyög vmi alatt. A magyarság évszázadokig kettős iga alatt nyögött. Népünk sokáig nyögött az úri elnyomás alatt. Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében … Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) Forgó viszontság [= változandóság] járma alatt nyögünk, Tündér szerencsénk kénye hány-vet. (Berzsenyi Dániel) || a. tárgyas (átvitt értelemben, kissé bizalmas) <Nyomasztó helyzetet, körülményt, kötelezettséget, bajt v. hatását, következményeit> teherként, kínként, keservesen szenvedi, viseli, sínyli. Sokáig nyögtük a háborút. Még most is nyögik az aszály átkát. Építkezésbe fogott, éveken át nyögte. Kölcsönt vett fel, még most is nyögi. S nyögte Mátyás bús hadát | Bécsnek büszke vára. (Kölcsey Ferenc)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Nyög vmivel: nehezére eső munkával, feladattal kínlódik, bajlódik, üggyel-bajjal megoldani próbálja. Mennyit nyögsz azzal a dolgozattal! Ne nyögj annyit vele, tedd félre!
4. tárgyatlan (bizalmas, gyak. rosszalló) Erőlködve, akadozva, gyak. érthetetlenül beszél. Ne nyögj, hanem beszélj értelmesen! || a. tárgyas (bizalmas, gyak. rosszalló) Ilyen módon, így beszélve mond vmit. Csak néhány szót nyögött. Nem bírom tovább! – nyögte. Add ide a gyógyszert! – nyögte. „Látnok!”, nyögtem, „szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!” (Tóth Árpád–Poe-fordítás)
5. tárgyatlan (régies, irodalmi nyelvben) <Személy> siránkozva panaszosan, keservesen, sóhajt(ozik). „Jaj! hogy ily panaszra kell nyitnom a számat …” | Monda György és nyögve egy kő szentre borult; A király rá nézett s képe elkomorult. (Arany János) Laci bátyám … nagyot nyögött: – Haj, ez a kutyaélet … Ez így tart halálomig! Amennyit én dolgoztam má! (Móricz Zsigmond)
6. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies, költői) <Vmely dolog, vkinek fájdalmas érzelme> sóhajtásszerűen, panaszosnak, bánatosnak, fájdalmasnak érzett hangon nyilvánul meg, ilyen hangot adni látszik. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl. (Vörösmarty Mihály) Ah! lágyan kél az esti szél | Milford öböl felé; | Szűzek siralma, özvegyek | Panasza nyög belé. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben, régies, költői) Ilyen hanggal sugall, kifejez vmit. Elmondjam … E férfi életét? | … ha festeném, Ugy festeném le mint egy patakot, Mely ismeretlen sziklából fakad, … S örök fájdalmat nyögnek habjai. (Petőfi Sándor) A nótát mindenki ismerte, szemrehányó szavait a hegedű még búsabban nyögte. (Vas Gereben)
Igekötős igék: elnyög; felnyög; kinyög.
nyöget; nyögő.
