nyíltszívű
nyíltszívű [í-í v. i-i] melléknév -en [e], -bb
Nem titkolódzó, közvetlen, őszintén kitáruló, megnyilatkozó <személy>. Nyíltszívű gyermek, pajtás. Egy ilyen nyíltszívű, beszédes cimbora éppen kedvére szolgált. (Jókai Mór) || a. Egyenes, becsületes, őszinte <személy>. Nyíltszívű barát. Miért ne volnék hozzád nyíltszívű? (Szigligeti Ede) Ne aggasszon semmi, Nóra; csak légy irányomban nyíltszívű, s akkor én akaratod és lelkiismereted leszek egyben. (Reviczky Gyula–Ibsen-fordítás)
nyíltszívűség.
