nyereg
nyereg [e-ë] főnév nyerget [e-e], nyerge [e-e]
1. A ló hátára erősíthető, elöl s hátul kissé felhajló, rendsz. bőrrel bevont ülő alkalmatosság, amely a lovaglást biztosabbá és kényelmesebbé teszi. Idomító nyereg; katonai, kincstári nyereg; a nyereg hevedere, kápája, takarója; nyereg alá való: <csikó> már alkalmas a lovaglásra; felül a nyeregbe; nyeregbe pattan, száll; nyeregbe veti magát; → kihány vkit a nyeregből; odanőtt, oda van nőve a nyereghez: biztosan ül a nyeregben, ill. a lovon; a nyerget felcsatolja. Hálá! [= hála!] Mást mutat e sereg, Mely most, régi magyar módra, nyeregben ül. (Berzsenyi Dániel) Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben. (Gárdonyi Géza) Fakó lovam, fáradt lovam Hadd igazítom meg a nyerged. (Tóth Árpád) || a. (ritka) <Más hátas állat (öszvér, teve, elefánt) hátán> hasonló célú ülés.
2. (átvitt értelemben) <Rendsz. szólásszerű kapcsolatokban:> olyan helyzet, amely mások fölött előnyt, hatalmat biztosít, vmi (vki) birtoklásának biztonságát jelenti. Nyeregbe kerül; nyeregbe → segít, → ültet vkit; visszaül a nyeregbe: ismét hatalomra jut; nyeregben marad, ül, van; nyeregben érzi magát; kiüt, kivet vkit a nyeregből: <kül. szerelmi vetélkedésben> ellenfelén győz, a nő kegyeit elnyeri; egy farral (fenékkel) v. seggel két nyerget v. két nyeregben ül: egy időben két különböző dolgot csinál, v. két állást tölt be. Ahol az igazság erősebb, mint az emberek, ott az igazságot kell a nyeregbe ültetni. (Mikszáth Kálmán)
3. <Kerékpáron, traktoron, vontatón> (gyak. bőrrel bevont) ülés. A nyereg rugózata; (sport, bizalmas) nyeregbe száll; (átvitt értelemben is) kerékpárversenyen indul.
4. (földrajz) Hegynyereg. A hegyhátak nyergében … ragyogó fehérségűnek látszik a Kárpát hava. (Krúdy Gyula)
5. (bonctan) Az orr nyerge: orrnyereg. Orra nyergéhez fölhúzódtak az éles ráncok. (Jókai Mór) A főigazgató megigazítva orra nyergén a pápaszemet, ránézett keményen. (Kosztolányi Dezső)
6. <Szemüvegen, távcsövön> a két üveg foglalatát, ill. a <csíptetőn> a két üveget összekötő, az orrnyereg formája szerint meghajlított pánt, amelynél fogva a szemüveg az orron nyugszik.
7. (zene) <Vonós hangszereken> a nyak felső, legkeskenyebb végén keresztben fekvő kis léc, amelyen a húrok számára rovátkák vannak.
8. (műszaki nyelv) Nagyon sokféle szerepű olyan szerkezeti elem v. alkatrész, amelynek nyeregre (1) emlékeztető formája van. || a. (bányászat) <A hasznos rétegben> nyereg (1) formájára emlékeztető módon kiemelkedő boltozat, amelynek teteje a felszínen rendszerint letarolódik.
9. (építészet) Tetőgerinc.
Szóösszetétel(ek): 1. nyeregállvány; nyeregbak; nyeregfa; nyeregfar; nyereggerenda; nyereghágó; nyeregheveder; nyeregiszák; nyeregizzasztó; nyeregkészítés; nyeregpisztoly; nyeregsúly; nyeregszárny; nyeregszerszám; nyeregszíj; nyeregszorító; nyeregtalp; nyeregtámasz; nyeregtarsoly; nyeregterítő; nyeregtörés; nyeregvápa; nyeregvas; nyeregülés; 2. hegedűnyereg; hegynyereg; orrnyereg; tetőnyereg.
