nyárs
nyárs főnév -at, -a
1. Hosszabb-rövidebb, hegyes végű vaspálca, vasrúd v. farúd, amellyel a sütni való húst (egész állatot v. egy darabját) átszúrják, s (mindkét végén villás lábra helyezve) rendsz. nyílt tűz fölött forgatják. A húst nyársra húzza; nyárson süt vmit. A konyha udvarán egy nagy hízott ökör forgott a nyárson, s jóizű illattal árasztotta el az udvart. (Gárdonyi Géza) Disznócombot forgattak nagy nyárson a tűz felett a cigányasszonyok. (Móricz Zsigmond) || a. Főleg szalonnasütésre haszn., kihegyezett végű vékony, kemény ág. Nyársat faragott a szalonnasütéshez. Tüzet fogott a nyárs.
2. (történettudomány) Kegyetlen kivégzési eszköz fából faragott, mintegy embermagasságú hegyes karó, amelyet alulról az elítélt végbelébe és hasába szúrtak, s így állítottak fel; karó. Nyársba → húz vkit. Ott álltak a nyársak, a szerencsétlen halálraítéltekre várva. Szóláshasonlat(ok): ordít, mintha nyársba húznák: <félelmében v. fájdalmában> rettenetesen ordít. A gonosztevő … arra ítéltetett, hogy nyársba húzatva, izzó tűzön süttessék meg. (Jókai Mór)
Szóláshasonlat(ok): úgy áll, ül, jár stb. v. olyan, mintha nyársat nyelt volna: kínos feszességgel kihúzza magát, mereven egyenes, peckes tartással áll stb., rendsz. büszkeségből, előkelősködésből.
Szóösszetétel(ek): nyársforgatás; nyárshegy.
