nyámmog
nyámmog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon nyámog (kissé népies, gyak. rosszalló, hangutánzó)
1. Lustán, kényelmesen, lassan majszolva eszik. (ritka) Nyámmog vmin: így eszeget vmiből. A szegény Dorottya, nem lévén már foga, | Csak holmi lágyacskább csemegén nyámmoga. (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy evett, mint a kérődzők. Lassan, nyámmogva. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Száját alig felnyitva, kedvetlen lassúsággal, lustán beszél. Tíz kérdésre sem ad egy feleletet, azt is csak nyámogva. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) Kedvetlen lassúsággal, lustán v. tehetetlenkedve csinál vmit. Sohasem csalatkoztam oly csúfondárosan, mint e nemzetgyűlésben! Uramfia, fölküldi őket egy … tettrekész nemzet, és ők itt nyámognak, itt cammognak. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: elnyámmog.
nyámmogás; nyámmogó.
