nyáladék

Teljes szövegű keresés

nyáladék főnév -ot, -a (népies)
1. Nyálhoz hasonló, nyálkás, híg nedv. A csiga nyáladéka csillog a napfényben.
2. (átvitt értelemben, rosszalló, gúnyos) Serdületlen, éretlen fiú v. leány; taknyos. Mit akar itt ez a nyáladék?  Ide veled, nyáladék, ha tetszik … Előre, úrfi! (Vörösmarty Mihály) A lányka csak nyáladék, míg ugrabugrál. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben, rosszalló, gúnyos) Vézna, cingár személy.
3. jelzői használat(ban) Nyálkás, nyálas.  Szó sem volt hüllőkről és nyáladék kagylókról. (Jókai Mór)
4. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, rosszalló, gúnyos) Serdületlen, éretlen, komolyan számba nem vehető <személy>. Micsoda nyáladék alakok voltak ott együtt!  Elmenj, te nyáladék kölyök …! (Jókai Mór) Nem volt éppen nyáladék fiatalember, hiszen mint inzurgens ott vitézkedett már a győri csatában. (Eötvös Károly) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, rosszalló, gúnyos) Vézna, cingár <személy.>
nyáladékos.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT