nyakal
nyakal ige -t, -jon (bizalmas)
1. tárgyas <Szeszes italt> mohón nyel, mohón iszik. Nyakalja a bort. Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem, Sátorsarkon bort nyakalva. (Ady Endre) S a két pásztor fonott kalácsot majszol, s a három király pálinkát nyakal. (József Attila) || a. (tárgy nélkül) Egész este a kocsmában nyakalt (a borból). Hű, régi korhely combora: Egymást testvérkint szeretik, Nyakaltak együtt hetekig! (Arany János–Burns-fordítás)
2. tárgyas (ritka) Nyakon ver, a nyakán üt vkit. Nyakalni kezdte ellenfelét.
Igekötős igék: benyakal; elnyakal; megnyakal.
nyakalás; nyakalható; nyakaló; nyakalt; nyakaltat.
