nyáj
nyáj főnév -at, -a
1. Együtt levő, együvé terelt v. együtt legelő juhok v. kecskék csoportja. Kihajtja a nyájat a legelőre; legelteti a nyájat; őrzi a nyájat. Szóláshasonlat(ok): kilátszik, mint → szamár a nyájból. Lemegy a nap. A nyáj hazatér. | Távolba vesz el halk, méla kolompja. (Vajda János) Hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. (Babits Mihály) Pásztorok és nyájak | jönnek le lassan a falu felé. (Radnóti Miklós)
2. (tájszó, régies) Más háziállatokból, kül. disznókból álló, együtt őrzött csoport. A disznóólak ott voltak az istálló mögött. A nyáj kint volt a legelőn. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Általában vezetésre, gondozásra szoruló, vezetőjüket hűségesen követő személyek csoportja. | Uram király, László, … Ide s tova elhull néped egész nyája És vad állatoknak lészesz a királya. (Arany János) Hű nyája széled, s most már [kevesen vannak] … kik őt igazán követik. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben, vallásügy) Vmely keresztény hitfelekezethez tartozó híveknek egy-egy gyülekezetben tömörült összessége. Oh milyen szépen tudott prédikálni pater Horus … az ő nyája előtt … (Jókai Mór) A piros [léggömb] … mosolygón Suhant, suhant a hívő nyáj fölött. (Juhász Gyula) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) <Kizsákmányoláson alapuló társadalomban> embereknek olyan csoportja, amelyet – elfojtva benne az önálló kezdeményező készséget – az elnyomó osztály, az emberi méltóságot megcsúfoló vezetés arra kényszerített, hogy szolgai alázattal engedelmeskedjék.
Szóösszetétel(ek): 1. nyájgazdaság; nyájkolomp; nyájlény; nyájőrző; nyájösztön; nyájtulajdomos; 2. birkanyáj; juhnyáj.
