nyaggat
nyaggat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson (bizalmas)
1. <Élőlényt, kül. kis gyermeket, háziállatot> szeretetből, játékosságból, ill. pajkosságból v. rosszindulatból fogdosva, huzigálva, ráncigálva, esetleg becézgetve zaklat. Ne nyaggassátok folyton ezt a gyereket! Ne nyaggasd azt a kutyát!
2. <Személyt> úgy zaklat, hogy túlságosan sokat foglalkozik vele, folytonos kéréseivel v. kérdéseivel, rábeszélő kísérleteivel terheli. Unom már, ne nyaggassatok annyit azzal az üggyel! A prókátorok bármennyire nyaggatták, nem akarta pörbe elegyedni. (Vas Gereben) Folytonos kérdezősködéssel nyaggatta útközben. (Mikszáth Kálmán)
3. <Vmely tárgyat, főként hangszert> gyakran v. folytonosan, kellő kímélet v. hozzáértés nélkül használ, játszik rajta; nyúzza. A hegedűt, a zongorát nyaggatja. Már megint azt a korsót nyaggatod? Hova szaladsz már megint? (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka) Sokáig, kínlódva, kényszeredetten ismételgetve mondogat vmit; magol, bifláz vmit. Még mindig ezt a verset nyaggatod? Néha a szemét mozgatta, | A Miatyánkot nyaggatta. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy egész télen át nyaggattuk könyvből az igeragozást. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: elnyaggat; megnyaggat.
nyaggatás; nyaggató; nyaggatott.
