ny
ny [enny] főnév ny-et, ny-je [ennyët, enyje]
I. (nyelvtudomány) Beszédhang: az a zöngés mássalhangzó, orrhangú zárhang, amelyet a felső foghús és a szájpadlás elülső részének széles területén alakult zárral képezünk (pl. a nyak szó első hangja). Az ny ejtése, képzése. Vannak nevek, igék, melyek ly-lyel, ny-nyel, gy-vel, ty-vel… végződnek: foly, hány, fogy. (Vörösmarty Mihály)
II.
1. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének az n és az o közé eső huszonharmadik betűje; nyomtatott alakja: ny, Ny. Kis ny; nagy Ny.
2. <Írásbeli rövidítésül:> ny.: a) <főként címben, rang megjelölésében:> nyilvános; b) nyugalmazott; c) nyugdíj(as); (légkörtan, tudományos) Ny: nyugat.
