nos
nos mondatszó (régies írva: no s v. no’s is) (választékos, irodalmi nyelvben)
1. <A megszakadt elbeszélés, előadás folytatására felszólításként:> és aztán?, hát aztán? Nos, mondd tovább. Nos, mit mondott még? Az este meg, hogy nem volt vacsoránk … – Nos, nos, hogyan tett élelemre szert? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Türelmetlenül hallgatja a titkárt: – Nos? (Ady Endre) || a. <Válasz sürgetésére.> Mi baja van … az én urambátyámnak? Nos? Vagy talán nem beszélhetsz a feleségem előtt? (Jókai Mór) || b. <Kihívó, gúnyos kérdés bevezetésére.> Nos, talán nem tetszik? Nos aztán?: mi közöd hozzá?, mit érdekelhet téged? [Láttam, amint zsebre tetted az órát.] – Nos aztán? Az enyém. Nos hát, nagy jó uraimék, Elég már a tréfa, elég? (Petőfi Sándor) Nos! Van önnek valami észrevétele? (Mikszáth Kálmán) || c. <Kíváncsi v. érdeklődő kérdés bevezetésére, az előzményekhez való kapcsolás nélkül.> Nos, mi újság? Nos, mit hoztál? (A barlang titkos ajtaja megnyílik. Víg Bandi , jő) – No’s Bandi, hány hét a világ? (Vörösmarty Mihály) Üdv, jó Egéus; no s mit jót hozasz? (Arany János–Shakespeare-fordítás) || d. <Bizonytalanság, határozatlanság, elgondolkodás, tétovázás kifejezésére.> Nos, mit tegyünk? Nos, induljunk már vagy ne? Nos, – nem játszunk ma tovább? (Vas Gereben) Füleit hegyezvén így kiálta fel: „no s? Ez az ember mégsem egészen bolondos.” (Arany János) || e. <A diadalérzet, a dicsekvés árnyalatával.> [Hírlapáruló.] Elkérkedik … Hogy ő akkor több hirlapot Árult el a „szigetben” … | „Fris Március-ból” száz forint Egy estve, itt, uram! No’s! ….” (Arany János) Nos Ágnes – fordult Tarczali a dicsőség édes borzongatásaival neje felé … – hát ezekre mit mondasz! (Tolnai Lajos)
2. <Biztatásként vmely cselekvés végrehajtására.> Nos, mutasd! Nos, induljunk! ‘Ember ez magáért’ Laczfi mond ‘akárki; No s fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?’ (Arany János)
3. <Sürgetésként.> Nos, mi lesz már? Nos, jössz, vagy nem jössz?
4. <Ráhagyás, hozzájárulás, belenyugvás kifejezésére.> Nos, hát legyen. Nos, kedves barátom, én rajta leszek. (Mikszáth Kálmán)
5. <Ellenvetés bevezetésére.> Nos, én másként gondolom. Nos hát, én mégis irdogálok, Bár nem fogad zaj, trombita. (Reviczky Gyula) Nos, hát nem engedem meg. (Mikszáth Kálmán)
6. <Következtetés bevezetésére:> mármost, márpedig. Nos, ebből kitűnik, hogy … Nos, Souran, látod, mennyire szeret engem a népem! (Krúdy Gyula) || a. <Vmely várt v. feltételezett következmény, esemény bevezetésére.> Írtál, hogy jöjjek el, nos, itt vagyok. Pénzt kértél, nos, itt van.
7. <Elbeszélésben, az új mondanivaló bevezetésére, élénkítésül>. Megjött az új titkár. Nos, ennek első dolga volt, hogy … Nos virrad, előtte a messze világ, Szállást neki völgy, neki hűs bokor ád. (Arany János–Goethe-fordítás) Nos a többit, ugy-e akár el se mondjam? (Vajda János)
