nikkel
nikkel [e v. ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) (vegyi ipar) Ezüstfehér színű, kemény, a levegőn nem oxidálódó fém (Ni). A nikkelt ötvözetek készítésére és fémtárgyak felületének bevonására használják. Ólmot önteni a mintába és szívszorongva lesni, hogy terül szét a massza, amibe egy kis nikkelt kever … (Gelléri Andor Endre) || a. Különböző mennyiségben ezt tartalmazó ötvözet. A zsebóra nikkelből van. Nikkelből pénzt is vernek. || b. Ennek érce. Ott nikkelt bányásznak.
2. jelzői használat(ban) Nikkelből (1 a) való. Nikkel váltópénz. Egy kis nikkel inggomb: … eltűnt, és lám most: megvan! (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): nikkelacél; nikkelbánya; nikkelbronz; nikkelérc; nikkelezüst; nikkelóra; nikkelötvözet; nikkelpénz; nikkelréteg; nikkeltermelés.
nikkeles.
