ni
ni mondatszó (többnyire bizalmas)
I. <Rámutató szóként, gyak. más határozószóval néha indulatszóval együtt>.
1. <Vmely jelenlevő v. látható távolságban, közelebb, ill. távolabb levő személyre v. tárgyra irányuló élénk rámutatásként, gyak. mutató mozdulattól kísérve. [Melyik rózsa tetszik jobban?] – Ez itt, ni! [Hol a kalapom?] – Ott, ni! [Melyik a te lovad?] – Az ott, ni. Amott áll ni két lándzsás őr. Nyilván ott a kapu is. (Mikszáth Kálmán) Melyik a kapitány úr? – Az ott ni. (Gárdonyi Géza) De gyújtani kell lámpát, – szólt az anyó, – hun a masina, te … – Ott van ni, – szólt a lánya. (Móricz Zsigmond) || a. <Vmely kézben tartott tárgyat mutatva a figyelem felhívására.> Ni, mit vettem. [Nem láttad a ceruzámat?] – Itt van, ni. Ezt találtam ott ni! Egy csillogó gyémántokkal kirakott rendcsillagot mutatott a markában. (Jókai Mór) Ni, milyen jó kis bőrös sapka. (Tolnai Lajos) || b. <Távol levő, nem látható személyre, tárgyra, ill. tartózkodási helyére határozatlanul rámutató szóként, mutató névmással, mutató határozószóval kapcs.> [Hol van a bátyád?] – Arra ment, ni! Van medve felelt nagy flegmával a vendéglős. – Hol volna? – Arra ni, a vigályosban! mutatá Husz apó a papucsa orrával az irányt. (Jókai Mór)
2. <Vmely cselekvésre, folyamatra, jelenségre, állapotra mutató szóként.> Ott fut ni. Ni, esik az eső! Ni, a fácskák mind kifakadtak! (Gárdonyi Géza) Ni, most a labdatéren Milyen gyorsak a fiuk. (Ady Endre) Folyót piszkál a szalmaszál, – ni, kapja, viszi már az ár! (József Attila)
3. (népies) <Vmely cselekvés, folyamat módjára, mikéntjére, vmely állapot, helyzet egyik változatára rámutató szóként.> Hát én ezt így csinálom, ni, nézz ide! Így kell ezt fogni, ni. Űlj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! (Petőfi Sándor) „Ha csak ennyit tudtok”, monda Miklós, „inni: | Igya meg a föld a maradékot: így ni!” | S végig önté a bort a szoba földjére. (Arany János) [A nagyanyónak] lóg a foga … majd kiesik a szájából! Így áll ni. (Móricz Zsigmond)
4. <A cselekvés, folyamat, jelenség módjára, ill. fokára utaló szóként, fokozó értelmű kifejezés bevezetésére.> Ni, hogy esik az eső! Ni, milyen piros lett egyszerre! Ni, milyen sebesen nyargal! De ni, hogy hallgat, szava sem hallik. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ez meg féltében ni hogy elpirult. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ni, hogy villognak az öregek szemei, mikor ezt hallják! (Jókai Mór)
II. <Érzelmi tartalom kifejezésére v. színezésére a mutató érték kisebb-nagyobb fokú háttérbe szorulásával.>
1. <Hirtelen felismerés, ráismerés és ezzel kapcsolatos meglepődés kifejezésére.> Ni, a Jancsi! Milyen hosszú menet; ni, a Pista is köztük van! A leány megrettent, hogy a hóropogást meghallotta … – Ni! Te vagy? (Gárdonyi Géza) Mikor a gyerekek odafutottak a szekérzörgésre, a kapuhoz, ni, egy ismerős! (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Jelenségek összefüggésének hirtelen felismerésekor használt rámutató és színező szóként:> lám!, ime! Pokolbeli | irtóztatóság büntetései – | földünkre jöttetek hát már? hiszen | ni itt világos egészen, amit én | üres fejű ki nem tudtam találni! (Katona József)
2. <Meglepetés, bámulás kifejezésére.> (népies) Ni csak!: nini, ki látott már ilyet? Ni, mit látok?! Ni, már reggel van! Ni az istenadta, Hová bebúvik! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Páter Péternek nyitva maradt a szeme, szája bámulasában. Ihol van ni! Amit kétszáz esztendőn át, ötven bölcs meg nem tudott oldani, azt egy bolond két perc alatt kitalálja. (Jókai Mór)
3. Ej(nye) ni!: a) <vmely cselekvés, állapot, helyzet felismerésekor, meglepődés, esetleg enyhe bosszankodással vegyes meglepetés kifejezésére:> ejnye no! Ejnye ni, otthon hagytam a ceruzámat. Tíz óra … Ej ni, hogy eljárt az idő. (Móricz Zsigmond); b) <csodálkozás és öröm kifejezésére.> Megölték az Iszlát? – Ejh ni. Ezt még nem tudtam. Oh milyen nagyon őrült neki a gonosz vén tündérasszony, hogy egyet hát megöltek már az Opour fiúk közül. (Jókai Mór)
4. <Bosszankodás, elégedetlenség, türelmetlenség, helytelenítés kifejezésére>. Ihol (v. ehol) van, ni; itt van ni; lám ni: (lám) így áll a dolog, ez a helyzet; íme. Itt van most nem tudom folytatni. De azt mondaná majd egyik avagy másik, | Toldi György az öccse birtokára vágyik | Lám ni! azt a háztól világra zavarta, Aztán fogta, minden földét elfoglalta. (Arany János) Mondtam szamár, hogy ne támaszkodj úgy annak a forró kemencének. Ahol van ni. lyukat égettél [a kabátodon]. (Jókai Mór) Ehol ni, tessék, mit mivel: Az utca rongyát szedi fel. (Reviczky Gyula)
5. <Indulatot levezető kifejezésben, a bosszú kitöltésének befejezettségére utalva>. Nekiesett ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül dögönyözni, s miután laposra verte, két markával minden képzelhető alakba összegyúrta, végtére pedig földhöz vágta, s sarkaival meggázolá. – Nesze! Nesze még ez is! Ez is a tied! Nesze istentelen! Piff, puff. Így ni! (Jókai Mór)
6. Így ni: <vmely cselekvés v. folyamat befejezettségére utaló közlésben, megelégedettség, helyeslés kifejezésére:> most már megvan, (most már) jól van. Így ni, most már mehetünk. Így ni, … mondta megelégedetten, mikor elkészült munkájával. (Krúdy Gyula)
7. (rendsz. megelőző ellentétes kötőszóval együtt, néha utána álló csak szóval nyomósítva) (ritka) <Hirtelen más tárgyratérés bevezetésére:> most jut eszembe … Megyek a feleségemért. Hanem ni. Albíró úr. Jőjjön el egyszer hozzánk. Nagyon szívesen látjuk. (Móricz Zsigmond)
8. (gyak. a hát, ime, na v. más mondatszó-val kapcs) <Zavar, határozatlanság kifejezésére:> na lám. Hát ni, nem is tudom, mit gondoljak. Nem hittem volna, hogy ezt is megérjem, E nagy malheurt [= malőrt] … vagy örömet (na, ni! | Az ember ki se győzné mondani) … hogy te Poéta lettél. (Arany János)
III. (népies) <A mutató érték háttérbe szorulásával; figyelemkeltő és megszólító szóként, más megszólítás előtt, ismeretlen személyhez szólva, leereszkedő modorban>. Ni te ott, hé! Ni öcskös! Ni legény hej! barátom! – kiált egy favágással foglalkozó paraszt sihederhez. (Tolnai Lajos)
