névjegy
névjegy főnév
1. Téglalap alakú kis karton papírlap, amelyen tulajdonosának neve, foglalkozása és lakáscíme, esetleg telefonszáma olvasható. Leadja a névjegyét: a) (elavulóban) <látogatáskor, érkezésének bejelentéséül>; b) (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) szemetet, piszkot hagy maga után; vhol hagyja a névjegyét: a) szemetet, piszkot hagy maga után; b) (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <másik személy testén, főleg arcán> meglátszanak kezének v. körmének nyomai. Holnap virágot küldünk Irmának, benne névjegyet. (Krúdy Gyula) Nem bírta levenni a szemét a kis névjegyen a parányi betűkről. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Vkinek a személyes, sajátkezű aláírása. A magyar insurrectióra vonatkozó adatokat a következő művekből vettem: 1. „Auszug aus der Geschichte der Insurrection … ” [= „Kivonat az inszurrekció történetéből”] … 3. Ugyanezen kéz írásával, de a szerző névjegye nélkül. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben is, ritka) Kézjegy (2, a, b), mesterjegy.
Szóösszetétel(ek): névjegytál; névjegytálca; névjegytárca; névjegytartó.
névjegyes; névjegynyi; névjegyű.
