ne [1]
ne [1] [ë] határozószó és mondatszó
I. határozószó <Tiltás és tagadás kifejezésére, a mondatban gyak. második, sőt harmadik tagadószóval (névmással v. határozószóval) nyomósítva.>
I. <Tiltás kifejezésére>.
A. <Önálló mondatban v. összetett mondat főmondatában>.
A. <A tiltás az egész mondat tartalmára, ill. az (igei) állítmányra vonatkozik. Vagy közvetlenül az ige – igekötős ige esetén az alapige – előtt v. az ilyen helyzetű is szó előtt áll.>
1. (felszólító módú igével) <Erélyes, határozott tiltásban.> Ezt ne tedd! Ne mondd el senkinek (se)! Ne kiabálj! Ne hagyd magad! Függetlenségedet A nagy világ kincséért Áruba ne ereszd. (Petőfi Sándor) Ne prézsmitálj annyit, eredj már. (Mikszáth Kálmán) || a. <Enyhébb tiltásban tanácsban, buzdításban v. óvásban.> Ne bízd el magad; ne félj; ne hidd; ne izgasd magad; ne kérdezd; (ugyan) ne mondd v. beszélj: a) hihetetlen, lehetetlen, amit mondasz; b) (gúnyos) csak nem gondolod komolyan? Ne is mondd: úgyis tudom. Ne is írj inkább, hogysem bölcs gondolatokkal Terheld meg leveled. (Petőfi Sándor) Saját organumodnak kell lenni, amit te sugalmazod. – Ne beszélj! (Mikszáth Kálmán)
2. (felszólító módú igével) <Kérlelésben, annak kifejezésére hogy a beszélő szeretné rávenni a másik személyt vmely cselekvés, magatartás elhagyására.> Ne haragudjál; ne légy már olyan önző! Halál, ne vidd el őt karomból. (Petőfi Sándor) Ne haragudj, – rebegte elérzékenyülten, – hogy megsértettelek. (Mikszáth Kálmán)
3. (felszólító módú igével) <A beszélő azt kívánja, hogy vmely cselekvés, állapot önmagára v. egy harmadik személyre nézve elmaradjon.> Isten ne adja: bárcsak ne következnék be; ne adj’ ← isten! Többé ne lássalak. Az ember ne dicsekedjék a hibáival. Még soká ne háborgasson A civilisatio! (Petőfi Sándor) Ne halljam az élet új dalait. (Ady Endre) || a. Akár ne is …: <azt fejezi ki, hogy a cselekvés végrehajtása a beszélő v. a személyraggal megjelölt személy számára közömbös, nem kívánatos, sőt esetleg hátrányos is lehet.> Akár ne is lássam. Akár ne is menjek oda, úgysem találom otthon. || b. <Fogadkozásban, bizonygatásban: a beszélő vmi rosszat kíván magának arra az esetre, ha állítása, ígérete nem őszinte, ha fogadkozását nem váltja valóra, ha fogadását nem állja>. Ne legyek becsületes ember, ha meg nem teszem. Ne lássam soha a gyermekemet, ha nem mondok igazat.
4. (felszólító módú igével) <Kérdés alakjában kifejezett szerény javaslatban, abban az értelemben, hogy a ne szóval tiltott cselekvés ellenkezője a beszélő számára kívánatos.> Ne igyunk egy feketét? Ne maradjunk még egy kicsit? „Ne válasszunk magunknak csillagot?” Szólék én ábrándozva Erzsikéhez. (Petőfi Sándor) || a. (feltételes módú igével) Miért ne …: nincs semmi akadálya, hogy ne …; nincs ok rá, hogy ne …; persze, hogy igen. Miért ne ennél fagylaltot?: csak egyél bátran. [Írjak neki?] – Miért ne írnál? || b. (felszólító v. feltételes módú igével) Miért (is) ne …?: a) <állítás, közlés után, annak kifejezésére, hogy a közlést, állítást természetesnek tartjuk>. Elmegyek a színházba; miért is ne mennék v. menjek? Pali megröstelte, hogy félrenéz. Mért is ne nézzen szembe? (Gárdonyi Géza); b) <tiltó értelmű közlésre adott feleletül, gyak. a méltatlankodás, ellenérzés kifejezésére.> [Ne menj ma kirándulni!] – Miért ne menjek?
5. (felszólító módú igével) <Töprengést, latolgatást kifejező kérdő mondatban, állító formájú kérdés után>. Menjünk? Ne menjünk? Írjak? ne írjak? egyre számolom Határozatlan az öt ujjamon. (Arany János)
6. (feltételes módú igével) <Annak kifejezésére, hogy a ne szóval tiltott cselekvés, folyamat v. állapot bekövetkezését a beszélő nem szívesen látná.> Bár ne jönne! Csak ne lenne eső! || a. <Vmely cselekvés, állapot fennállásának megszűntét kívánó kifejezésben>. Csak ne fájna a fejem! Bárcsak ne ülne előttem ez a kalapos nő! Csak ne esne még mindig ez az eső! || b. <A ne szó azt érzékelteti, hogy a beszélő a szóban forgó múltbeli feltételezett cselekvést, állapotot meg nem történtnek szeretné tudni, ill. reméli, hogy nem következett be valósággal.> Bárcsak ne volna igaz. Bárcsak ne utazott volna még el.
7. (feltételes módú igével) <A beszélő sajnálja, hogy vmely cselekvés, történés bekövetkezett.> Csak legalább ezt az egy szót ne mondta volna. Bár ne találkoztunk volna soha! Hej, dehogy nem birná szárnya, Csak ne volna Hosszu tolla Oly kegyetlen megkuszálva. (Arany János)
8. (feltételes módú igével) <Helytelenítésben, szemrehányásban, mikor a beszélő azt akarja érzékeltetni, hogy jobb lett volna a cselekvést végre nem hajtani.> Ne bíztad volna rá, most már késő. Ne hitt volna neki, akkor nem szedte volna rá. Ne élne vissza hát azzal [hogy király], s ne kapna | vasas marokkal a Magyar Javak | közé. (Katona József)
B. (felszólító módú igével) <A tiltás nem az egész mondatra, csak egy mondatrészre v. szakaszra érvényes.> ne te menj, hanem ő. Ne Pistát küldjed. Ne itt üljünk le. Ne most menjünk. Ne erről beszéljünk. Ne olyan hevesen! Ne tovább! Ne ilyen szövetet végy. Ne így mondd. Ne a kezeddel nyúlj hozzá, hanem a fogóval. Helyes, ha a főispán fényt fejt ki, de az ne a térde kalácsán mutatkozzék. (Mikszáth Kálmán) [Megmondjuk neki … hogy ezeken az estéken ne pipázzon.] – De ne csak este … nappal se. (Gárdonyi Géza)
B. (mellékmondatban, felszólító módú igével)
1. <Szükségességet, szándékot, akarást v. felhívást jelentő főmondat után a mellékmondat azt a negatív körülményt jelöli meg, amelyre a főmondat tartalma irányul>. Igyekezzél, hogy ne legyen hiba a dolgozatodban. Gondoskodjál róla, hogy ne hagyják abba a munkát. Tyúk anyó … Iparkodjék ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. (Petőfi Sándor) Vigyázz …, hogy ez a fickó valamit addig el ne lopjon. (Mikszáth Kálmán) || a. <A cselekvés, történés módját negatív szempontból kifejtő mellékmondatban.> Súgd meg, de úgy, hogy ne hallja senki. Úgy írj, hogy ne találjanak benne hibát. Őkelmét is kipenderítettem az ajtón. Csak úgy jó szívvel, hogy kár ne essen a tojásba. (Móricz Zsigmond)
2. <Tárgyi mellékmondatban kívánságot, felszólítást, parancsot jelentő ige után.> Megmondtam, hogy ne menjen úszni. Azt kívánta, hogy ne érintkezzem a szomszédommal. Az ész azt … parancsolja, hogy ne rohanjunk fejjel a falnak. (Krúdy Gyula)
3. (régies) <Tárgyi mellékmondatban tiltást jelentő ige után (a főmondatban rámutató szó nélkül).> A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet. (Petőfi Sándor) Lajos ezt [Durazzót] megtiltá, hogy el ne temessék, Ablakon a kertbe oda alávessék. (Arany János)
II. <Tagadás kifejezésére.>
A. <Önálló mondatban v. összetett mondat főmondatában.>
1. <Kérdés formájában kifejezett erős állításban, azt értékeltetve, hogy éppen az ellenkezője igaz annak, amit tagadunk.> – Hogy is ne …; miért ne …: persze, hogy igen; de igen. Te ne tudnád? Ki ne ismerné? Melyik művész ne kívánná a sikert? [Nem szép ez a kép.] – Miért ne volna szép? Fáradt szegény, hogy is ne volna fáradt, mikor egész nap meg sem állt. Ne szánjam Ninivének | ormát mely lépcsőt emel a jövőnek? (Babits Mihály)
2. <Ugyancsak kérdés formájában kifejezett erős állításban, megütközés, felháborodás kifejezésében, vmely kifejezett v. hozzáérthető állítás visszautasításában.> → Hogy a csudába, a fenébe, az ördögbe ne …? Köztünk ne volna becsületes ember? Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk. (Petőfi Sándor)
B. (mellékmondatban)
1. (feltételes v. felszólító módú igével) <Tagadó értelmű főmondat után, erős állítás kifejezésére főmondatbeli rámutató szóval v. anélkül.> Nem lehet, hogy ne tudná. Nem tehetem, hogy ki … mondjam az igazat. Lehetetlen, hogy ne mondta volna. Nincsen olyan ember, akiben hiba ne volna. Arra nem is gondol, kétségbe se hozza, Hogy a leány őtet ne szeretné vissza. (Arany János) Nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa. (Mikszáth Kálmán) || a. (a főmondatban gyak. anélkül v. úgy rámutató szóval) <Tagadó értelmű mondat után, hogy kötőszóval kezdett mellékmondatban a ne szóval tagadott cselekvés, folyamat, állapot azt a feltételt fejezi ki, amely nélkül a főmondat állítása nem érvényes.> Nem tehetem anélkül, hogy ne ártsak magamnak. Nem múlik el nap (úgy), hogy ne esne az eső. Egy este sem fekszik le, hogy az ajtót jól be ne zárja v. zárná. A pincém előtt el nem mennek az urak anélkül, hogy egy pohár boromat meg ne igyák! (Eötvös Károly) Ritka vasárnap volt, hogy együtt ne lettek volna (Móricz Zsigmond)
2. (felszólító v. feltételes módú igével, rendsz. főmondatbeli rámutató szó nélkül) (választékos) <Akadályozást tartalmazó főmondat után, erős állítás kifejezésére (ha rámutató szó van a főmondatban, a mellékmondat formája inkább állító).> Semmi sem gátolhatja, hogy meg ne legyen. Mi áll utamban, hogy hozzá ne foghatnék? A szolga meggátolja Zeüszt, hogy el ne árulhassa Hellast. (Arany János) Tavasszal mindig sok erőszakkal tartom magamat vissza, hogy ne üljek föl egy vesszőre vagy egy napraforgó-kóróra. (Ady Endre) || a. (feltételes módú igével) <A tagad után, erős állítás kifejezésére.> Tagadom, hogy ne vigyáztam volna: igenis vigyáztam. Tagadja, hogy ne értené.
3. (felszólító módú igével) <Vagylagos feltevés második tagjában, abban az értelemben, hogy akármelyik feltevés esetén az eredmény ugyanaz:> akár …, akár … Tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát – | a tőkéseké a haszon. (József Attila)
III. <Olyan célhat mellékmondatban, amelyben (felszólító módú igével) sem a tiltás, sem a tagadás mozzanata nem jelentkezik határozottan.> <A ne azt fejezi ki, hogy a főmondat cselekvésének a célja vmely más cselekvés, történés elmaradása, a be nem következése.> Elment, hogy ne találkozzék velem. Takarózzál be jól, hogy meg ne fázzál. Neki nincsen gazdagsága, Mit féltene, mit védnie kéne, Hogy ne jusson ellenség kezére. (Petőfi Sándor) A lámpát letette a padlóra maga mellé, hogy a fény ne bántsa az alvókat. (Mikszáth Kálmán) Hogy a jövő század irodalomtörténet-írói … . ne legyenek zavarban … elárulom, hogy Hódy Balázsnak a Beatricéje a szép Sárváryné volt. (Ambrus Zoltán)
II. mondatszó <Mondat (ill. tagmondat) értékű szóként.>
1. <Állító jellegű kérdés után, rendsz. mellékmondatban.> Nem tudom, megtegyem-e vagy ne. A te dolgod, hogy írj-e neki vagy ne. || a. (népies) <A ne szóhoz -e kérdőszócska járul.> Nagyot nézett a király: higgyen-e, ne-e a vén asszony beszédének. (Benedek Elek)
2. (ritka) <Tagadó kijelentés után, az előbbire nyomatékos válaszként.> Én nem szólok egy szót se. – De ne is! (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) <Állítás v. kérdés után, többékevésbé határozott ellenvetésként; udvarias beszédben utána tagolt mondat alakjában is kifejezzük az ellenvetést. [Megveszem ezt a szövetet.] – Ne, inkább a másikat. [Szóljak neki?] – Ne, talán majd később.
4. <Tiltó v. tagadó közlésre adott feleletül, kérdő hanglejtéssel, gyak. a meglepetés, meghökkenés, ellenérzés kifejezésére.> [Ne írj neki!] – Ne? Vajon miért? [Ugye nem mész ma színházba?] – Miért ne? Én tégedet akarlak ajánlani. – Csak nem? … És miért ne, ha szabad kérdenem. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): hogyne; hogyisne.
