nagyít
nagyít ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. tárgyas <Lencse, távcső> olyan tulajdonságú, hogy eredeti, szabad szemmel látható alakjánál nagyobbnak mutat vmit. Ez a látcső nagyítja a tárgyakat. || a. tárgyas (ritka) <Fény- v. színjelenség> valódi méreténél nagyobbnak tüntet fel vkit, vmit. Ez a színpadi megvilágítás nagyítja az alakokat. A sápadt holdfény nagyítja a meredeket. (Kemény Zsigmond) || b. (tárgy nélkül) A dolgokat eredeti méretüknél nagyobbnak mutatja. Ez a lencse kicsinyít vagy nagyít?
2. tárgyas (fényképészet) Nagyít vmit: azzal van elfoglalva, hogy vmely negatívról vetítéssel nagyobb méretű pozitív másolatot készít. Most nagyítja a tegnapi felvételeket. || a. tárgyas (eredményhatározóval) Felnagyít (1). Levelezőlap nagyságúra nagyítja a kisfilmet.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Szavaival a valóságnál nagyobbnak igyekszik feltüntetni vmit: túloz. Nagyítja a bajt, a szerencsétlenséget; nagyítja a kárát, a veszteségét; szeret nagyítani. Hasztalan ijeszti a veszélyes úttal, Gyönge nemére is mind hiába útal, – Teste töredelmét hiába nagyítja. | Mert Anikó a szót rá visszafordítja. (Arany János) Az öregek idegeit nem szabad hiábavaló dolgokkal izgatni! … – Ugyan édes barátom, ne nagyíts. Nincs már ebben miránk semmi izgató. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas (régies) Nagyobbá tesz, gyarapít vmit. Jó becsűletünket Ezzel is nagyítsuk … (Csokonai Vitéz Mihály) Nem Tiberius birodalmát nagyíták-e vérökkel? (Eötvös József)
Igekötős igék: felnagyít; hozzánagyít; kinagyít; megnagyít; túlnagyít.
nagyítható; nagyított; nagyíttat.
