nagybélű
nagybélű melléknév és főnév -t, -ek, -je [e, e] (durva, tréfás, rosszalló)
Nagy étvágyú, nagy étkű, nagy evő (személy). Az egészet megette az a nagybélű? Volt egy kis friss oldalasunk, néhány szálacska kolbászunk, de mi az öt nagybélű vizitátornak [= vizitációt végző személynek]? (Tolnai Lajos)
nagybélűség.
