nádor
nádor főnév -t, -ok, -a (történettudomány)
<A rendi Magyarországon> a király után az első közjogi méltóság viselője. A nádor választása; az ország nádora. A nádor volt 1848-ig a felső táblának, a helytartó tanácsnak és a hétszemélyes táblának az elnöke. Harsog a jel, s Gúthi nádor Mint bíró helyére ül. (Kisfaludy Károly) A nádor serege fel volt állítva szép rendben. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): nádorválasztás.
nádori; nádorság.
