mord
mord melléknév -an v. -ul, -abb (hangfestő)
1. Rosszkedvű, komor, mérges arckifejezésű, mogorva <személy, ill. élőlény>. Mord ember. Barlangjába belől bömböl a mord medve. (Csokonai Vitéz Mihály) E komor június havon | mely mord akár a november, | emléked mely tájakra von, te mord novemberi ember? (Babits Mihály)
2. Az ilyen személyre jellemző, tőle származó <állapot, dolog>. Mord hangulat, tekintet. Mindenkor … mord ábrázattal láttam, talám sohasem nevetett. (Mikes Kelemen) Kövér, pufók arca mord kifejezést öltött. (Mikszáth Kálmán) Mari … meghazudtolva mord természetét, fecsegni kezdett. (Kosztolányi Dezső)
3. (irodalmi nyelvben) Rossz kedvet keltő, barátságtalanul ható <dolog>. Érezte, hogy el kell bujdosnia messze … | Beülni Szalonta mord falai közzé, | Piroska felől még álmodni se többé. (Arany János) Pálmás part felett | mord szirt, bástyák. (Szabó Lőrinc) || a. (választékos) Mord idő(járás): hideg, borús, fagyos idő. || b. (irodalmi nyelvben) Mord szél: csípős, maró szél. A nagy szükség faluról falura kerget …, mint … száraz … kórót a kegyetlen, mord őszi szél. (Tolnai Lajos)
mordság.
