messzeség
messzeség [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Jelentős, nagy távolság. Elérhetetlen, nagy, óriási, végtelen messzeség. A hegytetőről nagy messzeségre ellátott. Illő messzeségről nézte a lovakat. (Arany János) Meg akarlak tartani téged, Ezért választom őrödül A megszépítő messzeséget. (Ady Endre) Enyém volt… | minden elérhetetlen messzeség. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, választékos) A (levegő) ég, az űr. Kéklő messzeség; a messzeségbe néz; belenéz a messzeségbe. Állok az ablak mellett éjszaka S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyüjtöm össze egy szelid Távol csillag remegő sugarát. (Tóth Árpád) S a messzeségben föltünt a szivárvány. (Babits Mihály) || b. (választékos) Nagy távolságban levő, távoli hely. A messzeségben hegyek emelkednek. Vágyódik a messzeségbe. Nagy messzeségből hangokat hallott. Haza felé, még [= míg] csak e táj halma kéklett, Forró vágyam ölelé a messzeséget. (Tompa Mihály) Virág elől elrejtezém; Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én. (Komjáthy Jenő) Én már megyek, emberek, a messzeség, a szabadság felé, hattyúk és hullámok visznek. (Gelléri Andor Endre) || c. (ritka) Vmely helynek, dolognak messze v. messzi volta, vmitől való (nagyobb) távolsága. Kellemetlen volt a falu messzesége.
messzeségű.
