mereng
mereng [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] v. (ritka) -ni
Álmodozva, ábrándozva átengedi magát gondolatainak, érzelmeinek, képzeletben, gondolatban így hosszasan időzik vhol. Mereng vmin; mereng a múlton. Mereng a felhők játékos formáin. Merengve néz a vízbe. Merengtem: most vetik fel fehérlő szűzi ágyad… (Tóth Árpád) Bús donna [= úrnő] barna balkonon | mereng a bíbor alkonyon. (Babits Mihály) Az ember… | szomorú, vizes síkra ér, | szétnéz merengve és okos | fejével biccent, nem remél. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Búsan merengve hallgatott a táj. (Vörösmarty Mihály) Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: elmereng; kimereng.
merengés; merengő.
