mente [2]
mente [2] [ë-e] főnév (személyragos) mentem [ë-ë], mented [ë-ë], mentünk [ë], mentetek [ë-ë-ë], mentük [ë] v. (régies) mentök; mentét [ë]
I. (önálló főnévi értékkel) Általában menése.
1. (ritka) Távozása. Lelkem, noha bús mentedet érzi, örűl. (Vörösmarty Mihály) Valami baj van?… – Nem, nincs semmi baj – felelt Gabriella mentében. (Ambrus Zoltán)
2. <Vmely cél felé v. vmely irányban való> menése. Mentében: menése közben; odafelé mentemben. A piacra mentemben találkoztam vele. Arra mentedben szólj be a borbélyhoz. Megy Laboda s tántorog mentében. (Vörösmarty Mihály) Befordult egy keskeny belvárosi utcába… Mentében találkozott [néhány utcalánnyal]. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben, ritka) Lefolyása, menete, előhaladása. A dolgot a maga mentére hagyja v. bízza: nem avatkozik bele, nem irányítja.
4. Folyó partja, partvidéke, közvetlen környéke. A Tisza egész mentében árterületek vannak. Szebb helyet a Tisza hosszú mentében csakugyan nem találhatni. (Eötvös József)
II. (határozóragos alakok, névutószerűen)
1. Mentében, mentébe, mentiben, mentibe: a) <folyó> partján, partvidéken, közvetlen közelében. A Tisza mentében. Kis lak áll a nagy Duna mentében. (Petőfi Sándor) || b. vmely, hosszában nagy kiterjedésű tárgy, építmény, emberi alkotás v. hosszirányban elnyúló természeti alakulat közvetlen közelében, irányával párhuzamosan. A part, a kerítés mentében. Laczfi tehát a part mentibe folytatta Utját. (Arany János) A férfiak lefeküdtek a veremfal mentében. (Jókai Mór) || c. (népies) a víz folyásának irányában. A folyó mentében könnyű evezni. Víz mentében úszni gyerek dolog. (Jókai Mór)
2. Mentén: a) <folyó> partján, közvetlen környékén. Valahol a Duna mentén lakik. Keveházán, Tárnok vize mentén | A nagy csata megvolt. (Arany János); b) vmely, hosszirányban elnyúló, húzódó természeti alakulat v. emberi alkotás közvetlen közelében, irányával párhuzamosan. Az út mentén búzaföldek sorakoznak. Hajnalban megindult, fel az árok mentén. (Arany János) A vasút mentén csinos új házak … konyhakertekkel. (Nagy Lajos)
