mell
mell [e] főnév -et, -e [e, e], (népies) mejj, melly
1. Az emberi törzs felső felének elülső, a nyak és a has között levő része. Beesett, domború, horpadt, lapos, széles mell; mellben erős; (átvitt értelemben) dagad a melle (az örömtől, a büszkeségtől): öröm, büszkeség tölti el; hörög a melle; tágul a melle; zihál a melle; mellbe lök vkit; vki mellbe vág vkit: vkinek a mellére ököllel ráüt, rásújt; vmi mellbe vág vkit: (átvitt értelemben is) vmely dolog hirtelen nagyon kellemetlenül érinti; mellen ragad vkit; (sport) mellen úszik; vki mellének szegez vmit (kül. kézi fegyvert); mellének szegezi a kérdést; mellére dobbant; ráborul vkinek a mellére; mellét domborítja; kidomborítja mellét; kidülleszti, kifeszíti mellét; kitárt mellel; mellel adja tovább a labdát. Mellemhez hadd szorítsalak erősen. (Csokonai Vitéz Mihály) Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó, Melle horpadt, válla kiáll. (Ady Endre) Hatalmas melle… hörgött mint egy gépház. (Babits Mihály) || a. Veri a mellét: a) bűnbánatból öklét a melléhez ütögeti. Tagadni multat, mellet verve, Megbabonázva, térdepelve. | Megbánni mindent. (Ady Endre); b) kérkedik, dicsekszik. Büszkén verte a mellét, hogy majd ő megmutatja. || b. kérkedik, dicsekszik. Büszkén verte a mellét, hogy majd ő megmutatja. || b. A mellüregben levő szervek: tüdő, szív. Elszorul a melle; fáj a melle; összeszorul a melle. Fájdalmat érez a mellében. Mellre ülő posvány lég csapódik forrón az ember arcához. (Jókai Mór)
2. (ritka) Az állati törzs elülső felének a nyak és a has között levő része.
3. Mellüreg.
4. Női emlő, kül. a kettő együtt. Nagy melle van; kibuggyan a melle. Imrus érezte a két fiatal mell nyomását a hátán, s az egész puha test édes tapadását. (Babits Mihály) Lassan, gyöngéden odahajtotta fejét a lány mellére. (Hunyady Sándor)
5. <Némely szárnyas állat testéből> a mellkasnak két szárny közti része, ételnek elkészítve. Csirke, fogoly, kacsa melle. Ne combot adj, inkább mellet.
6. (sport, bizalmas) Mellúszás. Első lett a férfi mellben. Versenyszámok: 100 méter férfi hát, 200 méter női mell, 200 méter férfi gyors.
7. (ritka) Ruhának a mellet (1) fedő része, eleje. Mellben szűk a ruha. Mellére tűzi a kitüntetéseit.
Szólás(ok): (népies, régies) csak a melle kívánja: <nők körül forgolódó, de nemileg már tehetetlen öregember vágyainak jellemzésére:> szeretné a szerelmet, de már képtelen rá; (bizalmas) mellre szív vmit: túlságosan érzékenyen fogad, nagyon a lelkére vesz vmit; ld. még féltégla.
Szóösszetétel(ek): 1. mellcsat; mellcsigolya; mellcsokor; mellfájás; mellfájós; mellfűző; mellgödör; mellhang; mellhús; mellizom; mellkór; mellkötő; mellközép; mellmérték; mellmirigy; mellpáncél; mellpasztilla; mellrész; mellszalag; melltea; mellúszó; melluszony; mellvarrás; mellvas; mellveregetés; mellzseb; 2. ingmell; légmell; libamell; tyúkmell.
mellecske; mellű.
