máz
máz főnév -t v. -at, -a (többes számban ritka)
1. Folyékony, festékszerű anyag, amellyel (második) égetés előtt a kerámiai tárgyat díszítésül és hogy a lyukacsokat eltömje, bevonják. Földpátos máz; színes, színtelen máz; mázt készít; vmilyen mázzal von be (® bevon) vmit. || a. <Kerámiai készítményeken> az ebből égetéssel keletkező vékony, rendsz. fényes, üvegszerű bevonat. Fehér, kék, piros, színes máz; átlátszatlan, átlátszó, fémfényű máz. || b. <Fémedényen> zománc. Lepattant a fazék máza.
2. (konyhaművészet) <Tortán, süteményen> cukorból, ízesítő- és festőanyagból főzött v. folyós csokoládéból készült fényes, sima bevonat.
3. (ritka) Bútorok, gépalkatrészek és más használati tárgyak bevonására haszn. olajfesték, lakk. Mázzal von be vmit. Messziről hallottuk a vasutat: | … ott dolgozott az apám … Csupa máz, | olaj s korom volt, ha megjött. (Szabó Lőrinc)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Lemegy a máz: <testének vmelyik részéről> lehorzsolódik a bőr. Lement a máz a képéről, a könyökéről.
5. (ritka) Vmit elfedő, leplező festék, kül. arcfesték. [A rossz színész] mosdatlan egyéniségét se máz se mez nem képes eltakarni. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Vkinek egyéniségét, benső valóját, érzelmeit, vminek igazi mivoltát, lényegét leplező, csalókán előnyös külső, külszín. Az udvariasság csak máz rajta. Irodalmi mázzal bevont ponyva. Nem a belső érték kell nekik, hanem a külső máz. (Csiky Gergely) Egyszerre levált róla minden máz, amit a nevelőben ráaggattak. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. mázégetés; mázfesték; 2. csokoládémáz; fénymáz; ólommáz.
mázatlan.
