más
más névmás, határozatlan
I. (melléknévi)
I. <Az azonosság hiányának, két v. több személy, dolog egymástól különböző voltának jelölésére.>
1. A megnevezett v. a szóban forgó személlyel, tárggyal, dologgal nem azonos, hanem tőle különböző. Más szóval: ugyanazt a dolgot, ugyanazt a lényeget másként kifejezve. Más kerékvágásba ® zökken, ® zökkent. Más ember a te helyedben nem tűrte volna. Most más dolgom van. A dolgot más oldalról kell nézni. Gerlicéknek búsulásit, Társak után bujdosásit Szemre, fülre venni, Más gonddal nem lenni. (Faludi Ferenc) Mujkó … esedezett más névért. „Az asszony végett” – tette hozzá indokolásul. (Gárdonyi Géza) A vadszőlővel befutott lugasban iszogatta a … bort, más vendégek a tarokkot kergették. (Krúdy Gyula) –11 <Főleg tagadásban, utána következő megszorítást v. kirekesztést tartalmazó mondattal:> az ismert, a szóban forgó dologgal nem azonos s azon kívül még számba vehető. Nem (…) más v. más … nem, (mint v. csak..): csak a szóban forgó; nincs más választás ←. Nem volt más dolga, mint v. csak … más tárgy nem lévén, az elnök berekeszti az ülést. || a. (tájszó) Időben a szóban forgót követő: (a) következő, másik. Más vasárnap megint elment hozzájuk. || b. A régi helyére kerülő, a régit pótoló; új(abb). A legszebb hadnagyot elvitték, … más hadnagy jött a helyére. (Mikszáth Kálmán)
2. Az említett dologgal, személlyel egy fogalomkörbe, egy csoportba tartozó, de külön névvel meg nem nevezett <dolog, személy>. Búza, rozs és más gabonafélék; kisparasztok, munkások és más dolgozók. Ezt mondta, és más effélét is mondott. Nem nagy számmal lelhetők [Okatootáiá-ban] A költők, művészek és más Kapa-kaszakerülők … (Petőfi Sándor) Ha a dalárda, a tűzoltóegyesület vagy valamely más kunyoráló küldöttség jelent meg nála, akképpen okoskodott: Ezek most száz forint adományra számítanak tőlem … (Mikszáth Kálmán)
3. A mostanit megelőző v. követő vmelyik <dolog>; vmely előbbi v. későbbi <főleg időpont v. esemény>. Más alkalommal te sem mondtál ellent neki. [Most rögtön elintézhetjük?] – Más időpont jobban megfelelne. || a. (tájszó) A mostanit közvetlenül megelőző; a múlt … A más héten: a múlt héten; a más kedden. A más héten útnak … indítottam egy levelet. (Arany János) || b. (tájszó) Nem sokkal ezelőtti. A más héten itt járt a sógor. || c. (ritka) A mostani után következő <írásmű, műalkotás>. Más levelem majd több lesz és vidám. (Petőfi Sándor)
4. Más és más: <egymást követő személyekről, dolgokról szólva, annak hangsúlyozására, hogy a szóban forgók közül mindegyik különbözik a többitől:> (mindig) újabb és újabb. Mindig más és más lánnyal sétál. Félévenként … más és más fogolytáborba szállították. (Kuncz Aladár)
II. <Két v. több személy, dolog minőségileg különböző voltának jelölésére.>
1. Olyan, ami a dolognak, személynek eltérő tulajdonságait mutatja. Az alföldi város más, mint a hegyvidéki. Nekem egészen más feleség kell [= nem olyan, mint a szóban forgó]. Milyen más fiú ez a Gimesi, mennyivel jobb fiú. (Móricz Zsigmond) || a. A megnevezett v. a szóban forgó dologtól eltérő fajtájú; másfajta, másféle. A vetőmagért más terményt cserélt. || b. Olyan <személy, közösség>, akinek, amelynek a természete, magatartása lényegesen megváltozott. Más ember lett belőle. E roppant nép nem Csaba népe, | Melyről legenda szólott nektek. Más nép e nép. (Ady Endre)
2. Ennél, a mostaninál, a szóban forgónál jobb, különb. Milyen v. mennyire más lesz ez így! Ő egészen más ember. Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség … (Petőfi Sándor) Ha összeszakad Ég és Föld, | Mégis más lesz Magyarország. (Ady Endre) Éld e rossz világot | és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, | hogy más legyen. (Radnóti Miklós)
3. Idegen. Más népeket elnyomó, gyarmatosító, imperialista, kizsákmányoló hatalom; más nyelvű. Más országba költözött. Most jöttem meg más országból. (népköltés) || a. Más vallású: az enyémtől, a miénktől különböző vallásfelekezethez tartozó.
III. <Összetartozó, egymással szorosabb kapcsolatban levő s bizonyos szempontból egységet alkotó két személy, dolog vmelyikének jelölésében.>
1. (tájszó, régies) <Rendsz. az egy v. egyik szóval párhuzamban:> két meghatározott dolog közül az, amelyet másodikként említünk; másik. Vegye egy felét jó névvel. Én beérem más felével. (Vörösmarty Mihály) Kis hajó az én reményem, … Egy hab a más habhoz vágja. (Arany János) Ha ma borssal adta, holnap paprikáson, Egy napon ecettel, tormával a máson … (Arany János)
2. (régies) <Az itt levővel, az ittenivel ellentétben:> túlsó; másik. Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya, Átszállít-e engem tenger más partjára? (Petőfi Sándor)
IV. Egy (é)s más: néhány különféle <tárgy, dolog>. Vett egy s más apróságot a lakásba. Szó volt egy s más időszerű kérdésről.
II. (főnévi) -t v. (népies) -at; -ok, -a v. (népies) mássa
I. <Az azonosság hiányán alapuló főnévi jelentések.>
1. Az ismerttől, a szóban forgótól különböző személy; más (I. I. 1) személy. ® Akárki más; maga helyett mást ® állít (katonának); (a telefonállomás) mással beszél: nem tudom felhívni, mert (éppen) beszél(nek rajta) vkivel; (bizalmas) ezt add be másnak: ezt nem hiteted el velem, hitesd el más emberrel. Többet dolgozott egy hét alatt, mint más(ok) egy hónap alatt. Másban nem bízik, csak a háziorvosában. Ne engem küldj oda, inkább mást. Másnak ezt tanácsolja, de maga nem így csinálja. Nem érdekli őt a más baja. Áldott magánosság, jövel! … | Ha mások elhagyának is, ne hagyj el. (Csokonai Vitéz Mihály) Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. (Petőfi Sándor) Jogunk és tisztünk a kételkedés | …; minekünk nyereség, | ami másnak szégyen és vereség. (Szabó Lőrinc) || a. <Tagadással kapcsolatban, hasonlításszerűen kifejezett mint v. csak, csupán szókkal összefüggésben:> éppen (csak) az a személy (akiről szó van). –a1 <Tagadó közlést jelentő kérdő mondatban:> ki más …, mint … : éppen (v. csak) a szóban forgó személy. Mert a pázsit fölött heverésző juhász | Kukorica Jancsi, ki is lehetne más? (Petőfi Sándor) || b. Senki más v. más senki: a szóban forgó személy(ek)en kívül senki. Rajtad kívül nem kell nekem senki más. Te … láttad homlokán | a csillagot, amilyen nem égett talán | koldus korunkban senki másnak homlokán. (Babits Mihály)
2. Az ismerttől, a szóban forgótól különböző tárgy, dolog; más dolog. Másra ® csavar; másra tereli a beszédet; beszéljünk másról; mást gondol: meggondolja magát, és új elhatározásra jut; majd mást mondtam: majdnem valami csúnya v. sértő szó csúszott ki a számon. Ez nem gyapjú, hanem valami más. Valami mást szeretnék venni. Szóláshasonlat(ok): mást v. másról beszél, mint Bodóné, mikor a ® bor árát kérik. De hátha mást gondolt azóta? (Gárdonyi Géza) Aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja. (Ady Endre) || a. <Tagadással kapcsolatban, mint v. csak, csupán szókkal összefüggésben:> éppen az a tárgy, dolog, amelyet a megszorító v. kirekesztő mondatban megnevezünk v. körülírunk. Nem másért, mint …: éppen azért; nem marad más hátra, mint hogy …; nincs más hátra, mint … Semmi másról nem volt szó, csak a gyerekekről. Ez is megteszi, ha nincs más. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak. (Petőfi Sándor) –a1 <Tagadó közlést jelentő kérdő mondatban:> mi más …, mint …: éppen (v. csak) a szóban forgó dolog. A vágók pedig, hisz mit tehettek másat? | Biztaták keményen a – döglött kutyákat. (Arany János) || b. (ritka) <Személyragos alakban:> más (I. I. 1) vagyontárgy, tulajdon; egyéb. A legszükségesebb ruhán kívül egynek-egynek nem maradt mása, mint tenyere és talpa. (Vas Gereben)
3. Az említett személyen, tárgyon, dolgon v. a felsoroltakon kívül számba jövő személy, tárgy, dolog. Rajtunk kívül nem volt más a vacsorán. Van ott lábas, fazék, serpenyő és minden más, ami kell. Mást is vettem.
4. A szóban forgó személy családjához, rokonságához v. más elképzelt családi, rokoni köteléken kívüli személy, idegen ember. Más házánál élősködik. Nem akarok másra szorulni. Kellemetlen dolog másokkal együtt lakni. Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. (Petőfi Sándor) Nem lesz föld terhe, másoknak a nyakán kolonc. (Mikszáth Kálmán)
5. <Páros használatban, állítmányként annak jelölésére, hogy a szóban forgó személyek, dolgok közül az egyik minőségileg lényegesen különbözik a másiktól.> Más a gyermek és más a felnőtt. Más a bók és más a hízelgés. || a. Az már más: ez már jobban tetszik nekem, mindjárt ezt kellett volna mondani. Ha ötöt fizet az úr, sem rakok bele többet. – Hátha kendnek borravalót adnék? – Az már más. (Vas Gereben)
II. (ritka, tájszó) <Összetartozó, bizonyos szempontból egységet alkotó v. egységben gondolt személy jelölésében:> az egy v. egyik szóval párhuzamban, két v. ritk. három személy közül az, akit másodiknak, ill. harmadiknak említenek. Egy az ostorával csörget, Más teszen rá [= a lóra] éles nyerget, Más kalapját rázza és bőg. (Arany János)
III. (népies) Más egyéb (csak az egyéb szót ragozzuk): a szóban forgóval nem azonos, attól különböző dolog. Nem ettem ma más egyebet, mint egy kis kenyeret. Igyekezett a beszédet átfordítani más egyébre. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. húr, lap.
Szóösszetétel(ek): alakmás; arcmás; egymás; felemás; hasonmás; képmás; más-más; névmás.
