muszáj

Teljes szövegű keresés

muszáj állítmányi névszó, ige, főnév és melléknév, (népies) muszaj
I. állítmányi névszó (jelen, ill. jövő idejű vonatkozásban rendsz. igeszerűen, egyébként melléknévszerűen értve) Névszói állítmányként v. állítmány névszói részeként: muszáj volt, muszáj lesz, muszáj lenne, (hogy) muszáj legyen, muszáj vagyok, muszáj vagy (ritk.) muszáj vagyunk, vagytok.
1. <Főleg vmely hatalom rendeletére, parancsára, vmely kényszerítő ok miatt> feltétlenül kell, szükséges. –11 <A nyelvtani személyt a muszáj-jal kapcsolatos -nak, -nek ragos névszó, v. a neki személyragos határozószó határozza meg.> Muszáj neki itt lenni: neki feltétlenül, okvetlenül itt kell lenni(e). Nem muszáj azt mindenkinek tudni.  [A tanító] érezte, hogy neki most muszáj gorombáskodni. (Móricz Zsigmond) –12 <Odaértett igenévvel.>  Hát minek írta oda, nem volt neki muszáj. (Abonyi Lajos) Hetykei volt az egyetlen férfi, aki tisztességesen gondolkozott és cselekedett, amint megismerkedtünk. De muszáj is volt neki. (Krúdy Gyula) –13 (kissé választékos) <A nyelvtani személyt a főnévi igenév személyragja jelöli>.  S ki hallja meg a költő énekét? … | Azonban Istókhoz térnem muszáj itt. (Arany János) Muszáj korán aludnom. (Babits Mihály) –14 <A nyelvtani személynek a muszáj vonzatában való kifejezése nélkül, általános alanyra értve v. a beszédhelyzettel meghatározott személyre vonatkoztatva.> Muszáj élni; muszáj dolgozni. Ezt nem muszáj ám szó szerint érteni.  Nem muszáj ám azt megtartani. (Abonyi Lajos) Amit muszáj megvenni, meg muszáj venni. (Móricz Zsigmond) || a. <A kell igével kifejezett szükségszerűség nyomósítására, szembeállításban.> [Hát igazán el kell oda mennem?] – Nem kell, hanem muszáj.  Haszontalan okoskodol, fizess. – Ha már éppen kell. – Nem kell, de muszáj. (Madách Imre) [Tiszbének] meg kell mentenie Katalint. Miért? Mert muszáj. (Ambrus Zoltán) Győzni … Hát nekünk kék győzni! … . nem azért mer megérdemejjük, hanem azér mer nekünk muszáj győzni. (Móricz Zsigmond) || b. <Odaértett személyre és odaértett igenévre vonatkozólag, mondat értékű szóként.>  Az élet úgy se volt báj, Meghalni jobb, ha – muszáj. (Arany János)
2. (kitett v. odaértett főnévi igenével kapcs.; a van ige jelen idejű első és második személyű alakjaival, főleg egyes számban; múlt idejű alakokkal 3. személyben is) (tájszó) <Illendőségből v. egyéb társadalmi kötelezettségből:> kénytelen. Muszály vagyok odamenni: kénytelen vagyok odamenni, akaratom ellen oda kell mennem; muszáj voltam megtenni. || a. (tájszó) Muszáj (volt, volna v. lenne) vele: kénytelen vele (, hogy megtegye a szóban forgó dolgot), feltétlenül meg kell tennie (a szóban forgó dolgot); muszáj vagyok vele: <mentegetőzésként:> kénytelen vagyok megtenni <a szóban forgó dolgot>.  Mégis mi vitte rá …, hogy megházasodjék, mikor nem volt vele muszáj … (Bársony István) Odakint az apróság úgy fagyoskodik, mintha muszáj volna vele. (Móricz Zsigmond)
3. (főleg névmási alany állítmányaként, főnévi igenév nélkül) Feltétlenül szükséges, kötelező <dolog>.  Hanem a rang: az muszáj. (Arany János) Ami muszáj, az muszáj. (Mikszáth Kálmán)
II. ige, tárgyatlan -t, -na, -jon (csak 3. személyben, rendsz. egyes számban, az 1–2. személyben a ragozatlan muszáj alak és a vagyok, vagy ritk. vagyunk, vagytok kapcsolata használatos) (ritka, népies) Feltétlenül kell (II).  Érezte, hogy mennie kell, s mégis maradnia muszájt. (Bródy Sándor) No de mindegy, haza úgyis muszájna menni. (Bársony István)
III. főnév -t, -ok (kissé népies, bizalmas)
1. <Főleg szólásokban, állandósult kifejezésekben:> olyan helyzet, amelyben feltétlenül meg kell tenni a szóban forgó dolgot; kényszerítő helyzet, kényszerűség, kényszer. Nagy úr a muszáj, (még nagyobb a nem lehet).  „A muszáj sohasem fullad a Dunába”, azt mondja egy nagyon régi példabeszéd. (Jókai Mór) Nemcsak a lágy, | meleg öl csal, nemcsak a vágy, | de odataszít a muszáj is. (József Attila) || a. Muszájból: kénytelenségből, akarata ellenére.  Megköszörülte kardját, és flintát vőn elé; Szerencse, hogy „muszájból” is menni kelletett, Megbánta volna máskép ezt a készűletet. (Arany János) Már régen úgy lenne minden magától, mint ahogy lesz majd muszájból. (Mikszáth Kálmán) Békétlenek voltunk: meghalunk Muszájból, fáradtan, sötéten. (Ady Endre)
2. Feltétlen parancs, (paranccsal való) kényszerítés.  Ha mindjárt kérdem is, Kell-é? az is mindig muszájt jelent. (Madách Imre) Ez egyszer a „muszáj” mégis csütörtököt fog mondani. (Vajda János)
3. (ritka, költői) Kényszerítő hatalom.  Ő: a Muszáj, a Lesz, az Ámen | … Ő: Minden és vigasztalan, | Egyetlen és borzalmas Isten. (Ady Endre)
4. (ritka) Ez a szó mint a kényszerű helyzet, a feltétlen parancs kifejezője.  Hogy lenne képes kulturalis nyelvnek [a magyar], Muszájja sincs. (Madách Imre) Ez az óhajtott szó a legnagyobb hatalom a világon, a muszáj. (Tömörkény István)
IV. melléknév <Jelzőként, főleg alkalmi kapcsolatokban:> kényszerűségből eredő, kényszerűségből vállalt, kényszerű.  Az újságot író emberek többnyire igen fortélyos emberek. A fortélyosság muszáj mesterség. (Ady Endre)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT