meghazudtol
meghazudtol tárgyas ige -t, -jon
1. <Közlést, hírt, állítást, feltevést> hazugnak tüntet fel. Barátja szavait meghazudtolta. A szemtanúk meghazudtolták egész vallomását. Toldi Miklós! köszöntet a király, | … híre futamlék, hogy már sirban fekszel: Most, midőn ezt a hirt így meghazudtolád, Jöszte, vedd kegyelmét, mit ő kész szívvel ád. (Arany János) || a. <Tényt, tényállást, tapasztalatot vmely állítás v. külső körülmény> a látszattól eltérőnek, megtévesztően másnak mutat, tüntet fel. Fiatalos mozgása meghazudtolta hetven évét. A tapasztalat meghazudtolja azt a felfogást, hogy … Jószívűségének hírét most sem hazudtolta meg. (Eötvös József) A három nő, a közöttük lévő korkülönbséget meghazudtolva úgy cserfelt, mint az iskolás leányok. (Kosztolányi Dezső) A verssorok meghazudtolták, amit az emberek a versről tudtak … (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) <Hitet, elképzelést> nem vált be, meghiúsít. Bizodalmat, reményt, várakozást meghazudtol. Az idő meghazudtolta minden tervezgetését.
2. Meghazudtol vkit: vkinek az állítását megcáfolja; bebizonyítja vkiről, hogy hazudott. Meghazudtolja ® magát. Meghazudtolja a rágalmazót. Csak nem akarsz meghazudtolni?
meghazudtolás; meghazudtolható; meghazudtoló; meghazudtolt; meghazudtoltat.
