meggyőz
meggyőz [g-gy] tárgyas ige
1. Meggyőz vkit, vmit (vmiről): <személy> érveléssel rábír vkit arra, hogy vmely állítást igaznak, vmely álláspontot helyesnek fogadjon el. Meggyőzi állításának helyességéről. Meggyőzi az új módszer előnyéről. Okokkal egymást meg nem győzitek. (Madách Imre) Ha meggyőzhetsz afelől, hogy kérésünk helytelen, elállunk tőle. (Jókai Mór) || a. Meggyőz vkit vmiről: <vmely tény, tapasztalás> arra bír vkit, hogy vminek a valóságát, helyességét elismerje, ill. addigi kétkedését eloszlassa. Az események meggyőzték a gyors intézkedés szükségességéről. [A börtön] erős falával talán meggyőzhetett, Hogy kegyelemtől függ eljátszott életed. (Arany János) Az első pillanat meggyőzte őket arról, hogy a szurony hatalmasabb fegyver, mint a handzsár. (Jókai Mór)
2. (régies) Elbír, kibír vmit. Birkozott a borral, erejét próbálván És meggyőzte a bort, erős lábon állván. (Arany János) Egy nagy szikla van hengerítve a barlang szájára, amit egy ember föl nem emelhet. De ketten meggyőzzük. (Jókai Mór)
3. (régies) Legyőz. Meggyőzi az ellenséget. Szemérmemet meggyőzve, mindenütt | nyomába voltam estve ólta. (Katona József) Az éhség kergeté a sereget, Melyet vitézség meg nem győzhetett. (Vörösmarty Mihály) A magyar akármilyen kevés is, megzavarhatja és meggyőzheti a törököt, ha bátorsága mellé okosságot viszen magával paizsul. (Gárdonyi Géza)
meggyőzhető; meggyőzött.
