medália
medália [ë v. e] főnév ..iát, ..iája, (tájszó) medály [ë] (népies)
1. (Főleg katonai) kitüntetésként kapott és rendsz. a mellen viselt érem. Nagyapja medáliát kapott a háborúban. Talán leakasztaná a medáliát a melléről, s az én mellemre tűzné. (Gárdonyi Géza) Csöndesen beszélgetnek. A háborúról nemigen. Legföljebb, hogy kinek veszett oda, vagy kinek került meg a fia … és hogy ki hány lövést hozott a melliben, vagy hány medáliát a mellin. (Móra Ferenc) || a. (ritka) Emlékpénz, emlékérem. Az öreg egy kétkoronás koronázási medáliát viselt az óraláncán.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Aranyból készült tok, amelyben arckép v. más emléktárgy van; medalion (1). El is hozta magával Bálint az arany medályt a képpel. (Jókai Mór)
medáliás.
