magáért
magáért határozószó (személyragos és határozóragos) magamért, magadért, magunkért, magatokért, magukért v. (régies) magokért
<Néhány olyan szókapcsolatban, amely vkinek, vminek erejéhez mért jelentős teljesítményét, jelentős voltát emeli ki.> Kitesz magáért: vmely szép teljesítménnyel megmutatja, hogy mire képes; becsületet szerez magának. || a. (ritka) <főnévi állítmány nyomósítására:> ember ez magáért!: kiváló, nagyszerű ember ez! „Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki … ” (Arany János) || b. <Megelőző főnévi állítmánnyal s rendsz. mutató névmással kapcs-ban, annak kifejezésére, hogy a főnévvel jelölt dolog kiváló a maga nemében:> elismerésre méltó <dolog>, megfelel a fokozott várakozásnak. E volt ütés magáért! ez volt a csattanás! (Arany János)
