lexikon
lexikon [ë v. e] főnév -t, -ok, -a v. -ja (régies írva: lexicon is)
1. Nagyobb terjedelmű, gyak. több kötetes kézikönyv, amely rendsz. betűrendbe sorolt, önálló, közérthető cikkekben közli valamennyi tudománynak és művészetnek, ill. egy v. néhány tudományágnak a körébe vágó ismereteket, adatokat; ismerettár. Egyetemes, irodalmi, mezőgazdasági, műszaki, művészeti, zenei lexikon; lexikont szerkeszt. Költők, hírlapírók voltak mindannyian. Neveiket műveik elsorolásával együtt mind megtalálhatjuk a hazai lexikonokban. (Jókai Mór) A földön ülve levelezte a német lexikont. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben) Élő v. eleven lexikon: olyan ember, aki az ismereteknek minden területén sok adatot tud.
2. Enciklopédia (1, 2). Filozófiai lexikon.
3. (elavult) Szótár (1). Professzor úr mondám, – nekem könyvek kellenének: a Cicero levelei, és más classicusok, de kivált egy jó lexicon. (Kazinczy Ferenc)
lexikoni; lexikonos.
