levél [1]
levél [1] [e] főnév levelet [e-e-e], levele [e-e-e], (tájszó) level [e-e]
A magasabb rendű növények szárából v. ágából növő, az egyes fajokra jellemző formájú, lapos, lemezszerű rész, a növény lélegző, táplálékszerző és feldolgozó, valamint párologtató szerve. ® Átellenes levelek; csipkézett, fodros, fűrészelt, fogas levél; (tenyeresen) ® hasadt levél; kerek levél; ® kihegyezett levél; ® osztott levél; ® örvös levél; ® összetett levél; ® sallangos levél; ® szálas levél; szárnyas, szív alakú levél; ® tenyeres levél; zöld levél; a levél bordázata ¬; a levél erei ¬. Fakad a levél. Hull a levél a fáról. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. (Berzsenyi Dániel) A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. (Vajda János) A felettem lévő fáról nagy, sárga levél esik az asztalra. (Kuncz Aladár) A fán a levelek | lassan lengenek. (József Attila) || a. (tudományos) Hasonló eredetű s részben formájú, néha csökevényes v. más szerepet betöltő (csírát tápláló, védő stb.) szerv. Módosult levél.
Szóösszetétel(ek): 1. levélalak; levélállás; levélanyag; levélcsíra; levélcsutak; levélér; levélfolt; levélforma; levélhernyó; levélkoszorú; levéllenyomat; levélpár; levélrész; levélrost; levélsuttogás; levélszirom; levélszőnyeg; levéltakaró; levéltömeg; levélzúgás; levélzsugorodás; 2. aljlevél; babérlevél; csészelevél; csíralevél; dárdalevél; dohánylevél; falevél; fenyőlevél; fügefalevél; lomblevél; nyárfalevél; pálmalevél; rózsalevél; szíklevél; sziromlevél; szőlőlevél; tűlevél.
levelű.
