lepel
lepel [e-e] főnév leplet [e-e] v. (régies) -t; leplek [e-e], leple [e-e] (választékos)
1. Vminek letakarására használt nagyobb, vékony vászon v. szövet. ® Lehull a lepel vkiről, vmiről; ® lerántja a leplet vkiről. A szobrot még lepel borítja. Lehullt a lepel a szoborról. Csengettyűzni a gyász-menetnek. | Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. (Ady Endre) [A ház] verandáját … fekete leplekkel vonták be. Gyászhuszárok dolgoztak. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Vminek a leple alatt: úgy, hogy vmi miatt nem látható a szóban forgó személy v. dolog. Az éj, a sötétség leple alatt.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Lepedő (1). Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. (Arany János) || a. (választékos) (Halotti) lepel: szemfedő. A holttest fehér lepellel van letakarva. Piroska … Motoz a terítőn, a koporsó leplén. (Arany János) A szürke napoknak fátyla egyszerre lebomlott rólam, mint sírjából feltámadott halottról a lepel. (Kuncz Aladár)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Ruhadarabként a testet burkoló, a testre borított, rendsz. finom kelme. Leplembe burkolva könyökömre dűlök. (Berzsenyi Dániel) Hajna … E közben leveté lágyan szőtt lepleit, íját, S messze kitűnt delin és pusztán a déli sugárként. (Vörösmarty Mihály)
4. (átvitt értelemben) Vminek megtévesztő külső látszata, valódi lényegét eltakaró formája; álarc, cégér. A barátság, az ellenzékiség, a vallás leple alatt, leple mögé húzódva. Mért beszélt olyan igen okosan? Lepel volt ez, hogy a titkot eltakarja? (Vas Gereben)
5. (növénytan) Egynemű, egyszínű virágtakaró, amely nem különül el csészére és pártára. Az egyszikű növények virágának leple van.
Szóösszetétel(ek): lepellevél.
leples.
