lövés
lövés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A lő (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki lő; lőfegyver elsütése. Riasztó lövés; célba lövés; a levegőbe lövés; nyíllal való lövés. Lövései még bizonytalanok. Lövésben gyakorolja magát. Lövésre készen tartja a fegyvert. Lövésre készen állnak a katonák, a vadászok. Két lövést adott le v. tett. Meg volt hagyva, hogy hacsak lehet, a lövést el kell kerülni. (Móricz Zsigmond) || a. Az a tény, hogy vmit lőnek. Az erdő, az erődítmény, a terep, a vár lövése. Parancsot ad a város lövésére. || b. Az a cselekvés, hogy vmire lőnek, céloznak. A lövés talál. A lövés célt tévesztett. || c. Az elsütött lőfegyver hangja. Közeli, távoli, tompa lövés. Lövés dördült el. Felriasztott a lövés. Lövést hallott. [Az] őr telefonon jelentette, hogy több lövést hallott … a telep felől. (Nagy Lajos)
2. A kilőtt lövedék. Lövést ® kap (vhova, vhol). Bal vállát lövés érte.
3. (katonaság) Lövészet (1). Éles lövésre vonult ki a szakasz.
4. (vadászat) Az a helyzet, amelyből a vad jól célba vehető, ill. eltalálható. A vadat lövésre hajtja. A vad lövésre jön.
5. (átvitt értelemben, sport) <Főként labdarúgásban> a lő (4) igével kifejezett cselekvés; a labdának erős lendülettel, nagy erővel a kapura irányítása. ® Éles lövés; erős, gyenge, lapos, magas, nagy, védhetetlen lövés; ® beledől a lövésbe; ® megtoldja a lövést. Nem jutott lövéshez. Nem mert lövésre vállalkozni. || a. (sport) Kapura lőtt, rúgott labda. ® Kivédi a lövést; ® lehúzza a lövést. A lövés kapu mellé ment. A lövés a hálóba csapódott v. vágódott.
6. (bizalmas) Közösülés.
Szóösszetétel(ek): 1. lövésálló; lövéstávolság; 2. ágyúlövés; baklövés; céllövés; díszlövés; fejlövés; főbelövés; gerinclövés; haslövés; kegyelemlövés; nyíllövés; pisztolylövés; puskalövés; tarkólövés; üdvlövés; vészlövés.
lövéses; lövési; lövésű.
