ládafia
ládafia főnév (régies írva: láda fia is)
(népies, régies) A láda rövidebb belső oldalán, felül vízszintesen fölszerelt, rendsz. csuklós fedelű kis rekesz, amelyben apróbb dolgokat, főleg pénzt és értéktárgya(ka)t szokás tartani. Hamar kivette a kést a ládafiából, s a zsebébe tette. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, népies) Az a hely, ahol a pénzt tartják. Üres a ládafia: nincs pénz; van v. akad a ládafiában: van pénz. Ejnye mi az istennyila! | Üres már a láda fia? (Petőfi Sándor) Annyi a gazdagsága, kincse, hogy a burkus király ládafiának sem válnék szégyenére. (Mikszáth Kálmán) Az asszony habozva áll még egy percet a szoba közepén, aztán mégis csak belenyúl a ládafiába. (Gárdonyi Géza)
