lábtó
lábtó főnév -t, -ja
1. (népies, régies) Fokokkal ellátott, felhágásra és leszállásra alkalmas, hordozható eszköz; létra, hágcsó, lábító. [A] sziklacsúcs … odujához csak hosszú lábtón lehetett feljutni. (Jósika Miklós) Lábtókon megmászták a magas kőfalat. (Jókai Mór)
2. (ritka) Lábító (1), pedál. Néha, hogyha gyorsabban akar célhoz érni, egy robogóra kap, s lábtóját taposva vágtat előre. (Kosztolányi Dezső)
