lábító
lábító főnév -t, -ja
1. (népies, régies) Vmely szerkezetnek az az alkatrésze, amely lábbal való nyomásra a gépet, szerkezetet működteti, ill. működését megindítja, szabályozza, módosítja; pedál. A köszörű, az orgona, a szövőszék lábítója.
2. (népies, régies) Létra, lajtorja, lábtó.
3. (tájszó) A faragópad alsó része, amelynek a faragó személy nekifeszíti a lábát.
Szóösszetétel(ek): lábítógörgő; lábítókapcsoló; lábítórúd; lábítószerkezet; lábítótengely.
lábítós.
