labirintus
labirintus főnév -t, -ok, -a (régies írva: labyrinthus is)
1. (választékos) Utaknak olyan kusza hálózata, szövevénye, amelyben nehéz eligazodni, amelyből nehéz kijutni; útvesztő. Az utcák labirintusa. Eltévedt a folyosók labirintusában. Ezerszer megcsípnék a negyvenöt emeletes palota labirintusában … (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, választékos) Bonyolult, nehezen áttekinthető ügyek szövevénye, halmaza. A periratoknak ebben a labirintusában képtelenség eligazodni. Egyik ámulatból a másikba esett, ahogy … a ravasz elszámolások, a könyvelési manipulációk labirintusába belenézett. (Móricz Zsigmond)
3. (írva rendsz.: labyrinthus) (bonctan) A fülnek a tornácból, a három ívjáratból, a fülcsigából és a zsilipekből álló, a sziklacsontban elhelyezkedő belső része; belső fül. Csontos, hártyás labirintus.
labirintusos.
